Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950)
RÓZSA GÁBOR Ivókompániák asztaltársaságok és egyéb polgári gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950) Kis tanulmányomat ajánlom Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgatónak, aki egykor a Disznótor Országos Múzeumának terveit latolgatta... Gasztronómia, a gyomorral, hassal foglalkozó résztudománya lehetne a történelemnek. Én néhány éve itt már próbálkoztam Széchenyivel, sajnos a magas szerkesztés elvei kizsuppolták. Most egy grádicscsal lejjebb szállok, és a helytörténet bugyraiban próbálom helyére tenni egy város ínyenc szokásainak ismert elemeit. Nomen est omen - BÉL Mátyással illik kezdeni, aki Szentest „nyaraló" városnak határozza meg. Bár maga a fordító is kifejezte bizonytalanságát, mi szentesiek tudjuk, Bélnek igaza volt: itt a vizek ölelte lankákon a növényzet és a vadak sűrűsége nagyobb, így az ember megtelepedésének, könnyedebb életének is mindig megvoltak a lehetőségei. Bél tesz említést az itteni (Kurcai) halak ízletességéről is. A hadak járásakor, nagy háborúkban a városnak éléstár szerep jutott, amiről a Petrák-krónika is több helyen beszámol. Az eszes katona ide soha nem hadakozni, hanem lakmározni jött. Már 1720-ban a császári seregek parancsnoka megígérte: „... hogy ő Szentesnek azon jótétéért, hogy had seregét illendően ellátták, három hónapig élelemmel, a Császár előtt ki eszközli, hogy örökös szabad Város lesz..." Talán a kontárok ellen küzdő, céhbe tömörülő iparosok társasági szokásai voltak az első megnyilvánulásai a lakomáknak. Az ún. „társasztalok" és „társpoharak" szokásai nemcsak a legények avatása és a céhmester választások alkalmával voltak, Szentesen a „társpohárral" való fegyelmezés is előfordult a híres Ács-Molnár és Kőmíves szakmában. VIII. Articulus-ukban így határoztak: „A mely Áts Mester Legény vagy Inas az Öreg Czéhtől szabadnak mondatik, tartozik magát az Ifjúság közzé bejelenteni, és ottan az Ifjúság közzül Kereszt Atyát választani: a Betsűlletes Társaságnak Társpoharát meg inni, annakutánna 4 Forintot letenni tartozik. XII. Articulus-ukban pedig: „... ha valamely Kontár, vagy H impel 1er Czéhnél tanúit volna ha bejön a Társaságba Féltárs pohár büntetése légyen, ... ha. maga kezére dolgozott