Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Őszi Tárlatok négy évtizede. Történeti áttekintés
DÖMÖTÖR JÁNOS Az Őszi Tárlatok négy évtizede (Történeti áttekintés) Hódmezővásárhely a közé a kevés magyar város közé tartozik, amelyiknek gazdag a képzőművészeti múltja, és a kortárs művészeti életben is karakteres műhelyként tartják számon az itt élő és az ide kötődő alkotók közösségét. Miután Vásárhely a Kelet-közép-európai mezővárosi fejlődés sajátos útját járta a képzőművészet, a grand art csak mintegy 100 éves múltra tekinthet vissza itt. Ugyanakkor azonban ez nem jelenti azt, hogy az „éhe a szépnek" ne lett volna jelen a korábbi századok itt élő lakosságában. Ezt leginkább a népművészet három ágának, a fazekasságnak, a hímzésnek és a bútormüvességnek fennmaradt tárgyai bizonyítják. A képzőművészet első, és sajnos igen rövid időt, 37 évet megélt képviselője Gosztonyi József volt, akinek azonban csak igen csekély számú műve maradt fenn. A képzőművészet széles körű jelenléte és virágzása a századelőre esik. Ezt a korszakot Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János, Kallós Ede, Rudnay Gyula, íványi Grünvald Béla neve fémjelzik. Tevékenységük alapját a tájszeretet és a humánum képezte, megjelenítési módjukat pedig a realizmuson belüli a drámai és líraibb hangvétel egyaránt jellemzi. Alkotómunkájuk mellett részt vettek a város közéletében is. Az ő kezdeményezésükre kezdi meg működését a múzeum, de alapítottak majolikagyárat is, képzőművészeti társulat és folyóirat létrejötte szintén hozzájuk kapcsolódik. Publicisztikai tevékenységük mellett maradt még energiájuk élő képek rendezésére és ismeretterjesztő előadások tartására is. Sajnálatos, hogy ennek az első virágkornak ez első világháború véget vetett. Az előbb említettek valamennyien elhagyták a várost, egyedül Endre Béla festőművész vitte közülük tovább a stafétabotot 1928-ban bekövetkezett haláláig. A több mint kétszer hét szük esztendő után, 1934-ben kezdte meg működését a Tornyai Társaság, ennek eredményeként az elszürkült helyi kulturális élet megélénkült. A Tornyai Társaság fedezte fel újra a rendkívül méltatlan körülmények között élő egykori Tornyai festőtársat, Kovács Máriát és 1936-ban megrendezett kiállítása által adta vissza alkotói önbizalmát. A Társaság szinte egész intézmény-hálózatot pótolt, mert tudományos előadásokon túl, kiállításokkal, hangversenyekkel, folyóirat kiadásával szolgálta a város kultúrát. Ugyancsak a Társaság kezdeményezésére jött létre a város nagy festőfia, Tornyai és a helyi városvezetés közötti kapcsolat normalizálása. Az 50 éves jubileumra rendezett nagy ünnepség, a megszavazott életjáradék oly mértékben hatotta