Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Szeged város építési rendszabályai és a népi építészet

tást: pl. ha az építtető vályogkéményt tervezett, csak téglakéménnyel engedélyezték az építkezést. 1894-1899 között tutajfalu lakóházat 3, istállót 5 parasztember épített Szeged határában. Ilyen falazatú szín, polyvás több is épült. A szegedi szabályrendelet nem tiltotta a gyúlékony nádfödelet. Igaz, a szikes tavak, vízfolyások mellékén, mély fekvésű réteken sok felé megtermett a nád - de a rendeletnek is tulajdonítható, hogy az 1894-99 között épült tanyai lakóházaknak közel kétharmada nádtetős volt. Az örökföldes tanyákon viszont a nádnál gyakoribb a zsindelyfödél. A szegedi tanyaudvarok bekerítésének több összetevője van: összefüggött ez a belterjes növénytermesztéssel, hiszen a bekerítetlen szőlőben, paprikában, káposztában stb. a baromfi kárt tett, az állatok őrzésére otthon tartott iskolás gyermekek mulasztásának bírságolásával, s bizonyára gyorsította a kerítkezést az építkezési szabályrendelet előírása is. A földkunyhók és a hantházak építését a város sem tiltással, sem bírsággal, sem a lebontás fenyegetésével nem tudta megakadályozni. 1887-ben a város külterületén új házszámozást vezettek be, és a házak összeírása során 19 kunyhót, más szóval putrit vettek számba. 16 földkunyhó szám nélküli volt, vagyis lakói folyamodvány és engedély nélkül építették, a házszámmal ellátott 3 kunyhó - részben földbeásott, részben felmenő falú hajlék - pedig a kérelmen feltüntetett lakóház helyett épült.

13 19 földkunyhó a határban álló több ezer tanyához viszonyítva nem sok, de tudjuk, hogy a közlegelők bérbeadása után ennél több család épített, ideiglenes hajlékul, földkunyhót. Lássunk egy esettanulmányt. 1896. szeptember 30-án K. F. Móra kerület 429. sz. alatti lakos jelentette, hogy szomszédja, Battancs Vince 3 hold földjén hatósági engedély nélkül építkezett, s mivel udvara sincs kerítve, jószágai kárt okoznak a szomszédoknak. A helyszínelő László Kálmán pusztai kapitánynak Battancs elismeri, hogy öt évvel azelőtt engedély nélkül építette a szoba-konyha-kamrából álló „gunyhószerü épületet". December 3-án a tanács utasítja Battancs Vincét, hogy épületét 30 napon belül bontsa le, mert különben az ő költségén fogja lebontatni. 1897. február 1-én a tanács utasítja a mérnöki hivatalt, hogy Battancs Vince földkunyhóját bontsa le, a kapitányi hivatalt pedig felhívja, hogy indítsa meg a kihágási eljárást. Ezután Battancs Vince, vagy nevében a tanyai tanító kérelmet fogalmaz: „Én most télvíz idején nem tudok hová menni. Ha a Tanács most rombolja le házamat családom feje fölül, úgy a szabad ég alá dobatunk ki. A szomszédomban üres lakása vagy épülete senkinek sincs..." 1897 júniusában Battancsék földháza még mindig megvan. A tanács ismét utasítja a városi mérnökséget, hogy „a kérdéses földgunyhót bontassa le." 1898. január 19-én a főkapitány jelenti: Battancs Vince földkunyhója máig