Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Adatok a hódmezővásárhelyi csizmadia mesterség történetéből

MARKOS GYÖNGYI Adatok a hódmezővásárhelyi csizmadia mesterség történetéből A vásárhelyi iparos társadalomban jelentős helyet foglaltak el a csizmadiák. Az egyik legrégibb és legnagyobb létszámú céhes múltra visszatekintő mesterek egészen a legutóbbi évtizedekig megtartották sajátos helyzetüket. A csizma szó az ismert írásos anyagban először 1492-ben, a csizmadia (lat. cothurnarius) pedig 1570-ben fordul elő. Ez az oszmán-török eredetű szó a magyar nyelvbe szerb-horvát közvetítéssel került.

1 A csizmadiák legfontosabb munkája a tobakosok, tímárok és vargák által készített szattyán és kordován, valamint tehén, borjú, esetleg más bőrből csizmák készítése ill. javítása. Ezenkívül készítettek papucsot, topánt, bakkancsot és cikkelyes, török formájú kapcákat is. Lábbeli készítésével foglalkoztak a vargák is, de az ő kezük alól általában bocskor, szekernye és saru, valamint régi módú egész talpú kapcák kerültek ki. Vásárhely gazdasági élete alapvetően agrár jellegű. A kézműves ipar XVIII. századi - visszatelepülés utáni - fejlődését más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan alapvetően két dolog határozta meg: a rendelkezésre álló helyi nyersanyag, ill. a lakosság termék iránti igénye. Általában azok az iparágak fejlődtek, amelyek a lakosság mindennapi szükségleteit elégítették ki. A csizmadiákon kívül ilyen volt a tímár, a szűcs, a fazekas mesterség. Hódmezővásárhelyen 1701-1745 között 20-29 ezerre tehető az állatállomány száma, amelyből a csizmadiamesterek szempontjából legfontosabb állat, a szarvasmarha 22-32 % között volt." A hódmezővásárhelyi csizmadia céh 1714-ben alakult meg. A helyi mesterek a budai csizmadiák kiváltságlevelét vették át. Szeremlei Samutól idézem: „A legelső csizmadia, kinek nevét tudjuk, a Debrecenből ideszármazott Olasz Dávid volt, ekkor 28 éves. Ez időben 14-en voltak a mesterek, egynek kivételével magyar nevüek, kik közt céhmester Olaszi János, szolgáló mester pedig Debreczeni István volt. Későbbi érdemes céhmesterek Kovács József és Dus János."

3 A csizmadiák céhlevelüket megújították 1733-ban, 1777-ben. 1818-ban 49 pontból álló kiváltságlevelet kaptak. "1714-ből való pecsétjük: 'HODIMEZŐ VÁSÁRHE. CSIZMÁD. N. CEH. PETS' köziratú; mezőjében sarkantyús csizma és szerszámok vannak. Másik pecsétjük: 'H. M. VÁSÁRHELI CSIZM. CZ.' körirattal, év nélkül ismeretes; mezőjében három lábú csizmadiaszék, sarkantyús csizma és a mesterséget jelképező szerszámok."

4