Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Adatok a hódmezővásárhelyi csizmadia mesterség történetéből

Az 1754-ből származó céhbehívó tábla mellett a Tornyai János Múzeum tulajdonában van két céhláda, egy tintatartó, az 1818-as céhszabályzat és egyéb céhes iratok. Az Eperjessy által 1815-re datált, valójában 1818-ban keltezett privilégium keletkezése föltétlenül összefüggésbe hozható az 1813. évi céhügyi rendelkezéssel. E szerint az addigi artikulusok érvényüket vesztették. A régi céhszabályokat új, egységes szövegű szabályzattal kellett felcserélni. Csak azokat a céheket tekintették törvényesnek, amelyek a kancelláriánál kiváltották az új szabadalmakat. Keletkezésének pontos idejét a csizmadia céh iratai megerősítik. 1817. február 25-én „artikuluser fizettünk 400" forintot, az azzal kapcsolatos levelezésért 12-t. Az artikulus leírása Szálai tanítótól származik, aki ezért 1818. május 27-én 10 forint fizetést kapott. Bene fiskális úrnak egyanekkor 229,55 forintot fizetett a céh.

5 E céhszabályzat bevezető és befejező része latin nyelvű, a 49 cikkely (artikulus) magyarul íródott. Az inaséveket 3 esztendőben szabták meg, melyet csak rendkívüli esetben a céh és a comissarius hozzájárulásával lehetett, indokolt esetben rövidíteni vagy hosszabbítani. Ez csak a hivatalos álláspont, a vizsgált inasszerződések 1-től 5 évig terjedő inasévekről szóltak. Az 1811-1829. közötti inasszegődések szerint ruhajáradékot is kaptak az inasok. Gyakori megjegyzés a jegyzőkönyvben, hogy „igéret pedig semmi sincs", de általában egy-egy pár ruha járt az inasnak. Például 1813-ban Tornyai Peti inasnak szegődött 3 esztendőre Papp László mesterhez, aki ígért neki „minden esztendőre egy-egy pár fehér ruhát". Kivételesnek tekinthető az alábbi néhány eset. „1820. július 9-én inasnak szegődött Magyari Josef Szatmári Antal urunkhoz 3 esztendeig. ígéretbe egy pár kordovány csizma az maga lábára". 1822-ben Király Mihály mesterhez Pető Miska 4 évre szegődött. „Egész öltözet ígéret. Ujas, Kis Lajbi, Nadrág, Kalap. Nyakra való Tsizma." A céhszabályzat 3. cikkelye előírta a mesternek, hogy az inast „ne fogja többet a házi munkára, mintsem a mesterség tanulására". Az inasnak álló korát e szabályzat nem említi, viszont az 1823-as céhgyűlés döntése szerint 14 éven aluli gyermeket nem lehetett inasnak fogadni. A mesterek fiainak ugyanannyi időt kellett a mesterség tanulásával tölteni, csak felfogadásuk és felszabadításuk alkalmával fél taksát kellett fizetniük. A felszabadult legényeknek a szakma alaposabb elsajátítására 3 év vándorlást tett kötelezővé a céhszabályzat. Ezt egészíti ki ill. pontosítja az 1823. Szt. Jakab havának 5. napján hozott céhgyülési döntés, amely kimondja, hogy a céhbe állani kívánó legényeknek „az igen közel levő Szeged királyi városában töltött idejök bevétetni nem fog" Ezért „minden csizmadia mester