Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - T. Knotik Márta: Kiegészítés Szűcs Judit előadásához

T. KNOTIK MÁRTA Kiegészítés Szűcs Judit előadásához Szűcs Judit A társadalmi rétegződés tükröződése a Csongrádi viseletben című, a Honismeret 1993. 2. számában megjelent írása ismeretében szemelgetek a XIX. század második feléből származó csongrádi forrásokból. Az egyik ilyen kézenfekvő támpont, amit Szűcs Judit is használ, az 1850 körüli évekbe nyúlik vissza. Ez Váry Gellért Emléklapok Csongrád múltjából című, 1904-ben ragyogó emlékezettel megírt műve. Paptanár létre a divatot, mint kívülálló szemlélhette és szemlélte is. A másik forrás az 1860-as évektől a szentesi Herzl Vilmos fényképész működése, aki a környéket is járta és a környék is járt az ő műtermébe megörökíttetni magát. A fényképek javát a csongrádi dr. Tari László családi albumai őrizték meg. 1871-től pedig a Szentesi Lap helyi hírei és viseleti iparokkal kapcsolatos hirdetései használhatók, kár, hogy az újság évfolyamai hiányosan maradtak meg. A gyógyszerész és a szűcsmester lánya házasságából született Váry Gellért, aki 1848-1849-ben lett iskolás, értékes adattal szolgál ebből az időből a gyermekkori viselettel kapcsolatban, ha nem is oly részletességgel, mint a szentesi Kiss Bálint 1825-ben írt krónikájában. Váry írja, „talán magam voltam a száznál is több mezítlábas és gatyás gyermek közt kaputos és pantallós, mármint az iskolában". Ebből egyértelmű, hogy a paraszt gyerekekhez képest ő polgárias öltözetet hordott. Gyovai Jani pajtása pedig, „mint egyetlen fiú kényén kedvén nevelődött... ünnepeken bársony kabátot" viselt. Az 1848-as időre vonatkozik egy érdekes adata, mely tudomásom szerint egyedülálló. Mint hat éves gyereknek „ruházatom egészen olyan volt, mint a honvéd katonáké. Kék katona sapka az elején kokárdával, kávészín barna dolmány vörös zsinórral, kék nadrág szinte vörös zsinórral. A zsinórt az én ruhámra is meg más csongrádi emberére is készítette ... Váry Farkas gombkötő mester." A zsinórozásnak még egy erős, de rövid ideig tartó fellángolása 1861-ben volt. Ekkor az „úri osztály" (mely Csongrádon a kevés létszámú értelmiségre és a polgárosodó, vagyonosabb iparos és gazdálkodó rétegre vonatkozhatott) „tagjai is a magyar nép ruháját vették magukra. ... dúsan zsinórozott atillát, vitézkötéses magyar nadrágot és sarkantyús csizmát öltöttek." Viszont a „csongrádi nép a paraszt gazdák a Bach-korszak alatt is mindig a maguk magyar ruhájába jártak, a mi nyáron kalapból, sötétkék posztó ujjas és kis lajbiból, ugyanilyen magyar nadrágból és csizmából állott. Télen pedig sorra került a bürgebőr sapka, ködmön, bekecs, suba vagy szür. ... Tulajdonkép a magyar mesterségek emberei u.m. a csizmadiák, a szűcsök, a faragók, stb. a paraszt gazdákéhoz hasonló kékbeli ruhában jártak." Váry szerint a magyar ruházatnak volt még egy utolsó fellobbanása 1866-ban, a