Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - T. Knotik Márta: Kiegészítés Szűcs Judit előadásához

„divatos Deák szűr mely a nagy magyar államférfiúról Deák Ferenczröl kapta a nevét". A zsinóros öltözetre szép példa „Piroska Istvány" kovácsmesterről 1865ben készült fénykép, melyen a mellény és az álló galléros zsinórozás régiesnek, mívesebbnek hat Meister gyógyszerész öltözékén lévőhöz képest. A Kovács család egy férfi tagjának fényképe 1870 augusztusából való, ekkortájt készülhetett Meister gyógyszerész fényképe is. Az egész alakos képeken mindketten fekete térd alattig érő, álló galléros, szép szabású, a zsinórozás itt finomabb, divatosabb jellegű, mi több, egy más társadalmi réteg igényeit elégítette ki. Várynak igen jó megfigyelései voltak a női öltözködéssel kapcsolatban is. A paraszt lányok hajadon fővel jártak, hajuk „szép selyem pántlikával befonva és alul bokorra kötve lógott le hosszan a hátukon ... Derekukat és vállukat pedig akik csak tehették a pruszlikon fölül világos sárga színű selyem kendővel takarták ünnep napokon, míg a lábukat télen csizma, nyáron pedig papucs takarta vagy egészen mezítláb jártak." Az 1861-i magyaros hullám idején a „kisasszonyok fejeit gyöngyökből készült párta ékesítette", majd visszatértek és a „selyemből készült és csinált virágokkal díszített kalapokat viselték ... elül az arcnál ivet képeztek és az áll alatt széles pántlikával meg voltak kötve. A ruha felső részét kivágottan hordták ugy, hogy a mell félig és a vállak egészen mezítelenek voltak, míg a derekat a mider erősen összeszorította. Nyáron a derék körül egy két méter hosszú és két arasz széles selyem kendőt is vettek föl, melyet sálnak hivtak és a két végét a szinte mezítelen karok tartották." Illusztrálásukhoz nem rendelkezünk fényképekkel. A paraszt asszonyok „kendövei kötötték be fejeiket" mint mindig. Az úriasszonyok „félre dobva a Bach-korszaki kalapot elővették a régi magyar módra készült fejkötőt. A derekat a pruszlik takarta, a karokat pedig a két vállnál szép fehér csipkés ingváll. Azután következett egy óriási nagy karimájú abroncskészülék, az úgynevezett krinolin, amelyre vették föl ezután a szoknyát." Ekkoriban Váry húgának, Magdolnának, aki 1836-ban született „ünnepi ruhája volt, zöld selyem pruszlik fehér zsinórral diszitve és piros selyem szoknya". A Váry által említett magyar fejkötő viseletét őrzik fényképek még az 1865-70 közötti évekből is a Virter és Kovács család nőtagjain, több generáción egy időben. Szoknyájuk hordó vonalát az oly jellemzően leírt abroncsszoknya alakította. Ezekből az évekből a Váry és Kovács család fiatalabb, karcsúra fűzött nőtagjain az abroncsos szoknya egy modernebb változata, az ovális-aljú krinolin látható, melynek eltérő vonalát Váry vagy nem érzékelte, vagy leírását nem tartotta fontosnak. A fényképek arról is tanúskodnak, hogy a divatot követő csongrádi férfiak és nők a lényeget tekintve nem maradtak el az országostól. Legfeljebb