Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Egy csongrádi fényképész, Lőcsey Árpád

Érdekes, hogy ezek az adatok a fényképek megrendelő lapjaira is rákerültek a fotók témáinak rövid leírása mellett. Egy példa ezek közül: a mezőkovácsházi Papp Gusztáv megrendelő lapján a következő adatok szerepelnek: 49 hold saját és 87 hold bérelt földön gazdálkodik, 61 kisholdat búzával, 32-t bánkúti tengerivel, 3-at rozzsal, 16-ot őszi árpával vetett be. A tengeri termésátlaga 25 q holdanként stb. A felvételek részletezése pedig a következő: az úrilak, a gazdasági udvar 8 lóval, a baromfiudvar, a sertéshizlaló és a gazda nejével a folyosón. Viszont hiába maradtak meg a fent említett forrásértékű dokumentumok, alig tudjuk őket hasznosítani a jelzések nélküli üvegnegatívok és fényképek adatainak meghatározásában. Pedig a többszáz - az album számára készített - fénykép pótolhatatlan dokumentuma a Duna-Tisza köze paraszti gazdálkodásának, így készítési helyüknek és idejüknek az azonosítására feltétlenül szükség volna. Visszakanyarodva a mezőgazdasági album további sorsához, megállapíthatjuk, hogy az csak részelemeiben valósult meg, hiszen a megrendelések bizonytalansága és Lőcseynek a kamarával való összeütközése lehetetlenné tette kiadását. Ellenben az egyes gazdaságokról készült fényképek megőrizték Lőcsey sajátos látásmódját, aminek lényege: minden legyen a fényképen, ami a gazda munkájának a büszkesége: gépek, kocsik, állatok, háttérben a tanya és szétszórtan a család tagjai, s esetenként a cselédek, napszámosok kellő távolságban tőlük. Noha a beállítások mesterkéltek, mégis valami megható báj lengi be ezeknek a fényképeknek a hangulatát. Győri Lajos, aki a hagyatékot először mérte fel, igen találóan határozta meg a Lőcsey fényképeknek a helyét a korabeli fotográfiai irányzatok között, amikor a képes újságok felsőbb rétegek társadalmi életét bemutató riportfotói és a szociofotósok nyomorúságos életkörülményeket ábrázoló fényképei közé helyezi őket. A képeken megjelenített valóság a középrétegek - a kisgazdák, a kereskedők és üzemtulajdonosok - világa elsősorban azt követelte meg a fényképésztől, hogy dokumentálja gazdasági gyarapodásuk látható eredményeit, valamint, hogy mutassa be szokat az embereket is, akik hozzájárultak munkájukkal e gyarapodáshoz. Ezt a feladatot maradéktalanul meg is oldotta Lőcsey; igaz, távol a művészi színvonaltól. Több megrendelőlevél viszont igazolja, így például a szatymazi gróf Klébelsberg Kunó Gazdasági Iskola igazgatójáé, hogy a fényképekkel meg voltak elégedve. Ugyanezt a véleményt erősítik azok a Lőcseyhez címzett megrendelések, amelyekben gazdasági tanárok az ország különböző részeiről kérnek szemléltető példányokat tanya és gyümölcsfa fényképeiből. Tehát a fenti példák is mutatják, jól értékesültek az egyébként albumba alig-alig szerveződő Lőcsey munkák! Külön színfoltot képviselnek Lőcsey 30-as évekbeli munkásságában a gyári-üzemi fényképek, albumok. Közöttük talán a legsikerültebb Varga