Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Egy csongrádi fényképész, Lőcsey Árpád

Mihály szegedi kendergyáráról készített sorozat. A tizenhat kép nyomon követi a termelési és üzleti tevékenység szinte valamennyi jellegzetes fázisát, többféle beállítási-kompozíciós elvet követve. Vannak közöttük fényképek, amelyeken a gépek a főszereplök és a rajtuk dolgozó nők természetesen végzik munkájukat, és vannak olyanok is, amelyeken a munkások mindegyike a lencsébe néz; ezzel a kissé esetlen pózzal vagy a fényképész vagy a megrendelő - valószínűleg személyessé kívánták tenni a fotót. Míg az albumba kötött képek azonosítása egyértelmű, addig - sajnos - a többi üzem fotója anonim. Csak több szem többet ismer fel módszere az egyetlen járható út ahhoz, hogy azonosítsuk őket. Lőcsey utolsó nagyszabású vállalkozásának az időszaka a második világháború utáni másfél évtized volt. Ugyanis ezekben az években kereste fel a Csongrád környéki és - utazó ügynöke által - a kisebb lakosú baranyai falvakat azzal a céllal, hogy fényképreprodukciók felhasználásával készíttessék el a helység hadviseltjeinek tablóját. A megrendelések és a fényképek begyűjtése valószínűleg nem kis munkát jelentett faluról falura, családtól családig járva, de a fáradságot megérte, mert több tucat községből többezer megrendelést kötöttek, és a tablóra kerülök fényképeinek száma is hasonló nagyságrendű. Hősi halottak, eltűntek, hadifoglyok jól adatolt fényképei alkották a tablók nyersanyagát. Lőcsey feladata a reprodukciók elkészítése és a tablók megszerkesztése volt. Hogy minden megrendelésnek nem tudott eleget tenni, azt jelzik a nála maradt fényképek (a képeslap formátumú műtermi katonafotóktól a különböző méretű amatőrképeken át a civil fényképekig). Ezek különleges értékét adatolásuk adja. Ugyanis a hátoldalukon a néven, a helységen kívül feljegyezték a hősi halál időpontját, a hadifogság adatait, valamint a megrendelő egyéb kívánságait, például azt, hogy a tablón ki mellé kerüljön a katona, vagy azt, hogy az eredeti fényképet miképpen változtassák meg, milyen rendfokozattal lássák el, illetve ilyen kérés is akadt: a tábori csendőrről vegyék le a sapkát; ez az óhaj - a kort ismerve, a 40-es évek végén és az 50-es években vagyunk - nagyon is indokolt. Minden elkészült tabló egy kis emlékmű azoknak a hadviselteknek állítva, akiknek azokban az években valódi emlékmű nem állíttathatott. A felületes vizsgálódó azt hihetné, hogy ezt a munkát, ha nem is illegálisan, de legalábbis rejtezve lehetett végezni. Ennek a sejtésnek mond ellent több olyan köszönőlevél is, amelyeket a tablót készíttető falvak vezetői írtak még a 60-as évek elején is Lőcseyhez, például Lászlófal várói a vébé titkár 1961-ben a mestert dicséretben részesítette a 38 hősi halottról készített művészies kivitelű tabló elkészítéséért, amit a községházán is elhelyeztek. Természetesen Lőcsey sem maradt hálátlan megrendelőihez: az eredeti tablókat a községnek adományozta, s a sokszorosított tablók árbevételének 10%-át a hadigondozottak segélyezé-