Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Vicinális panamák és sztrájk a Szentes-hódmezővásárhelyi gőzvontatású helyiérdekű vasúton

az összegzésekkel együtt járó szerződésbeli módosítások, viták, vis-majorok, majd perek és valóságos patvarok. A Szentes-hódmezővásárhelyi HÉV érdekeltség 1894-től kb. másfél évtizedig nem tudott elszámolni a kereskedelemügyi miniszter előtt az évről évre halmozott gondjaivaj, és a magánjogi pertől is csak - feltehetően - feudális ajándék átadásával, főispánunk és országgyűlési képviselőink miniszteriális kanossza-járasával menekültek meg.

5 Ilyen körülmények között kényszerült rá s MÁV, hogy ún. Leszámítoló Hivatalt hozzon létre Szegeden, és azzal, mint belső ellenőrzési szűrővel megvédje saját érdekeit. Némi egyszerűsítéssel, és szerződéses sematizálással lassan-lassan áttértek a tengelyszámos és tonnakilométeres tételes elszámolásról a százalékos rendszerre, ami a mai értelemben véve az ún. átalányos rendszerhez volt hasonló.

6 Csodák csodája: az új formanyomtatványok nem egyszerűsödtek! Több is és bonyolultabb is lett valamennyi, így nem csoda, ha az egyszerű városi vagy megyei gazdasági tanácsnok nem látta át azokat. így fordulhatott elő, hogy egy két élelmes és dörzsölt leszámítoló hivatali alkalmazott az esedékes három- vagy ötéves iratselejtezés előtt ajánlattal kereste fel a HÉV érdekeltséget, miszerint észrevett egy több ezer koronás jóhiszemű tévedést, melyet két vagy négy éve éppen a HÉV érdekeltség kárára követtek el. Ajánlatában az összeg feléért, mint jutalomért vállalkozott s hiba házon belüli felfedésére. Nem egy ilyen „magánlevél-váltásra" derült fény a centenáriumra feltárt levéltári anyagban: Vasúttörténész szaklektorunk, aki maga is a régi legendás MÁV alkalmazásában kezdte munkásságát, nem akart hinni a leírtaknak, és csak azt ismételgette, hogy ez lehetetlen, hiszen a vasutasok is, mint minden állami alkalmazott esküt tettek! A fehéren feketén tanúskodó iratok és elszámolások felmutatásakor azonban ő is megtört, és belátta, hogy bizony a magas leszámítolóhivatali MÁV alkalmazottak sem voltak angyalok, mégha szárnyas kerekes embléma díszelgett is mellükön, homlokukon. A tanulmányunkban leírt konkrét eset ráadásul bebizonyítja az egész hivatali szervezet totális korruptságát is, amikor a félösszegű nyereségért feltárt „tévedés" teljes összegéből a MÁV hivatali főnöke „üzemi költség címén" elvonta a teljes vitás összeg felét magának, így az érdekelteknek és az „éber" felfedezőnek is csak az összeg negyedrésze jutott.

7 Anélkül, hogy ún. szakmatörténeti toposzt állítanánk fel meg kell fogalmaznunk annak a gyanúját is, hogy a derék MÁV hivatalnokok nem mindig Jóhiszeműen" tévedtek a HÉV érdekeltség(ek) kárára, hanem egyre nagyobb biztonsággal kockáztatták a lebukást, amikor 2-4 évre „ konzerváltak " maguknak egy-egy alkalmasint felfedhető tévedést. Alátámasztani látszik (rosszmájú) feltevésünket, hogy ezekkel a kulcspozícióban levő MÁV alkalmazottakkal a HÉV érdekeltségek magánszerződést kötöttek, és ezen belül