Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Rózsa Gábor: Vicinális panamák és sztrájk a Szentes-hódmezővásárhelyi gőzvontatású helyiérdekű vasúton

RÓZSA GÁBOR Vicinális panamák és sztrájk a Szentes-Hódmezővásárhely gőzvontatású helyiérdekű vasúton Talán az egyik kezünkön is megszámlálhatnánk azokat a patinás vármegyei központokat, amelyeknek csak a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveire lett vasútjuk. Szentes ezek között is az egyik legutolsó volt, és ezt nem magyarázhatjuk az ipar hiányával, vagy a természetes víziutak meglétével, netán a közigazgatási hierarchia kialakulatlanságával. Megkockáztathatjuk, hogy a fejlettebb (vásáros) mezővárosok egymástól optimális távolságban telepítve talán még a századfordulón sem szorultak volna a vasúti közlekedés „áldásaira", hiszen az igényeiknek megfelelő szinten, a jó szomszéd „vicinális" módján meg tudták segíteni, ki tudták egészíteni egymást. Ezt támasztja alá, hogy a vasúti gondolat már majd fél évszázados volt a térségben, amikor PARALL Ferenc vállalkozó 1881. évi terveivel „házaló" országgyűlési képviselő, BETHLEN Márk gróf, mint eseti engedményes a Szolnok-Hódmezővásárhely-Makó nyomvonalra az érintett három vármegye és a városok támogatásával sem tudta nyélbe ütni az engedélyezéshez szükséges műszaki-financiális egyességet.

1 Valóságos ,,isteni beavatkozás" volt, hogy az új agilis Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei főispánnak, BENICZKY Ferencnek éppen Kunszentmártontól északra, Homokon voltak birtokai, így a vasutat jószerivel ráerőszakolta a mit sem sejtő szentmártoniakra Köröshidastól.

2 Szinte ugyan ilyen hiúságtól fűtött egyéni érdekből vállalkozott Szentes város vármegye-ellenes polgármestere, SARKADI NAGY Mihály, hogy szinte a két kezével maga építse meg városa vasútját Kunszentmártontól Szentesig, és ez a helyi érdekű „vicinális lánc" kapcsolta végül államvasúti fővonalba a „vármegye görbe vicinálisának" erőszakos kiépítésével ZSILINSZKY Mihály és STAMMER Sándor fő- és alispánok keze nyomán az idén éppen száz éves vasútvonalat Szolnoktól Vásárhelyen át Makóig.

3 A három HÉV érdekeltség sem a felépítésre, sem az üzemeltetésre, sem pedig a keresztező és kiágazó szárnyvonalak bekapcsolására soha nem tudott egyesülni, és a monetárisán fejlettebb részvénytársasági formát ís csak kényszerből, államigazgatási nyomásra e század húszas éveiben fogadták el. Nem csoda tehát, hogy az az utas, vagy gyors- vagy teheráru, melynek viteldíját ugyan egységbe fogta a BAROSS-féle zónatarifa "-rendszer, a bevételek elszámolásakor, amikor az üzemeltető MÁV és a pályatulajdonos HÉV érdekeltségek között a hasznot elosztották, más és más kulcsok szerint részeltette nyereségben-veszteségben a tenyői, a szentesi és a Csongrád megyei érdekeltségeket.

4 A havonta körülményes nyomtatványok kitöltése árán elszámolt bevételek még bonyolultabb negyedéves mérlegeit évente követték