Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: A szegedi múzeum történetének vázlata (1883-1917)

elfogadta és megkezdte a képtár kialakítását. Egyedül a néprajz esett ki érdeklődési köréből. Utódja szerencsésen egészítette ki ezt a területet. Tömörkény Istvánt az 1899. szeptember 20-án tartott városi közgyűlésen választották meg a segédkönyvtárosi állásra. Ismert nevű író, szakképzett gyógyszerész, a Szegedi Napló reménybeli szerkesztője volt, amikor ezt a tisztet helyette Békefi Antal kapta meg, dacból beadta a pályázatát a megüresedett helyre. Pályázatában hangsúlyozta a hivatalnoki állásra való alkalmasságát, kiemelte irodalmi jártasságát, nyelvtudását. Az új álláshoz kellő szakképzettséget gyors ütemben pótolta. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége szervezésében 1900-ban könyvtárosi, 1901-ben természetrajzi, 1903-ban néprajzi és ősrégészeti szaktanfolyamokon vett részt. Tömörkény kedvezőbb körülmények között kezdte múzeumi pályafutását. Kialakult szervezetbe került, hagyományokkal rendelkező ügykezelésbe tanult bele, megszilárdult gyűjteménygyarapítási módszereket vett át. Reizner mellett három és fél évig tanulhatta a gyakorlati munkát. Régészeti, sőt numizmatikai írásai azt bizonyítják, hogy jó mesterre akadt. Hihetetlen precizitással és munkabírással teljesítette a rábízott feladatokat. A legnyomasztóbb gond a személyzet alacsony létszámából adódott. Reizner próbálkozott új álláshelyet szerezni, illetve a munkatársak fizetését felemeltetni, de a millenniumi alkotásokat és költségeket „kipihenő" századelőn erre nem sok esélye volt. Halála (1904) után Tömörkénynek sikerült Szász Gyula tanítót szakdíjnoknak megszavaztatni a várossal, aki korábban 4 évig önkéntesen és ingyenesen segített a könyvtári munkában. Ugyanakkor került az intézménybe Móra Ferenc is a természetrajzi tár rendezésére. Csak 1910-ben engedélyezett újabb állásokat a város. A szakdíjnoki helyre a természetrajzi osztályt erősítve részben könyvtári munkára először Lakatos Károly természetrajzi szakírót (1910-11), majd Lányi Béla tanárt (19111915) alkalmazták, őt már mint a herbárium szakkezelőjét. A napidíjas szolgai állásra Kotormány János (1911-1946) került, Móra ásatásainak leghűségesebb társa. Tömörkény nagy alkotása a néprajzi tár megszervezése volt. Az 1906-tól megindult munka nagyon kicsi késéssel követte az országos irányzatot, mivel a magyar tárgyi anyag gyűjtése meglehetősen későn, a múlt század végére kapta meg megillető helyét a múzeumokban. A természetrajzi osztály fejlesztésében jelentős fordulat figyelhető meg Tömörkény igazgatósága alatt: a tervszerűség. A múlt század végére jellemző nagy és vegyes összetételű, inkább a ritkaságokat tartalmazó gyűjtemények helyett a környék állatvilágának jellemző egyedeit igyekeztek megszerezni. Vellay Imre bogárgyűjteménye és Zsótér László 1898-ban a múzeumnak adományozott madárgyüjteménye volt az alap, amit már Reizner is mód-