Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: A szegedi múzeum történetének vázlata (1883-1917)

rapodásra kapott lehetőséget. A Közművelődési palota fólépülése (1896) a képtár kialakításának kínált teret. A vidéki múzeumokban ez az osztály alakult ki a legkésőbb érthető módon. A képzőművészeti alkotások gyűjtése drága dolog lévén, a kevés pénzből gazdálkodó, főként önkéntes adományokra építő gyűjtemények nem tudtak szert tenni eredeti műalkotásokra. Az 1897-ben létrehozott Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelete később azzal is segítette a múzeumokat, hogy a nevesebb iparművészeti alkotások galvanoplasztikái másolatait megküldte. Elérkeztünk egy másik jelentős kérdéshez: az állami felügyelethez. Mit jelentett ez? Az állami felügyelet elfogadásával (1898) rendszeres évi államsegélyt kapott az intézet könyvtári és múzeumi beszerzésekre, országos gyűjteményekből letéteket kapott, és nem utolsó sorban szakmai segítséget, amit évente személyes szemlével biztosított a felügyelet, ill. később szakmai alapképzéseket szervezett. A Somogyi-könyvtárat és városi múzeumot a főfelügyelőség a nagy, jelentős intézmények között tartotta számon és akként is segélyezte. Jelentős állomás az első kiállítások megnyitása 1899-ben. A képtárat, érmészeti, régészeti, történeti anyagot magában foglaló tárlat Reizner múzeumszervező tevékenységének látványos betetőzése volt. Ezt a kiállítást mintegy húsz évi gyűjtő és feldolgozó munkája előzte meg. Reizner János munkásságán végigtekintve megállapíthatjuk, hogy a kor követelményeinek megfelelő intézményt tudott teremteni, ami kellő rugalmassággal alkalmazkodott a lehetőségekhez és így valóban egy tudományos intézmény csíráját hordozta magában. Hagyományt teremtett pl. a régészeti kutatás területén, a hivatalában őt követő utódok - Tömörkény és Móra megtartva ezt a hagyományt mindig Szeged környékének első számú ásató régészei voltak, függetlenül attól, hogy egyiknek sem volt tanult mestersége. Ugyanúgy hagyományt teremtett a tudományos publikálás területén és a közmüvelés terén is. Egyénisége erős nyomokat hagyott a könyvtáron és múzeumon. Először érdeklődésének megfelelően az éremtár tudatos fejlesztésére gondolt, kapcsolatban állt gyűjtőkkel, régiségkereskedőkkel, vásárlásainak nagy részét érmek tették ki. Kialakította a régészeti kutatás földrajzi határait és elérte, hogy ezt a szakma el is fogadja. Várostörténeti kutatásai kapcsán érezte és értette mi az, amit fontos megőrizni a múltból, az írott és a tárgyi hagyatékot egyformán fontosnak tartotta. A természetrajz állt legtávolabb tőle, mégis általános művelődési hatásai miatt bevonta a múzeumi gyűjtőkörbe. A történelmi pillanatot kihasználva