Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Régi honfoglaló temetők – mai szemmel

medence leggazdagabb női temetkezésével (REIZNER 1891, 102-114). A Nógrádi-tanya közelében van a Kiskundorozsma-Vöröshomok nevű lelőhely, melynek szablyamarkolattí karddal eltemetett férfi halottja Báhnt Alajos leletmentésének bizonysága szerint ugyancsak magányos volt (BÁLINT 1963). Ugyancsak Dorozsmán a Jerney-téglagyárból (SZÉLL 1941, 172-173) ill. a közeli Gépállomás területéről (KÜRTI 1983, 251; BÁLINT 1991, 117. sz.) kerültek elő rangosabb 10. századi sírok, egymás közelében fekvő két temetőt, vagy egy temető egymástól távoleső sírcsoportjait jelölve. A dorozsmai határ északnyugati szögletében terepbejárás során Nagy Erzsébet talált egy, a 10. sz. utolsó harmadára keltezhető karperecet, mely lehetséges, hogy szintén temetőt jelöl (NAGY 1980, 33/21. lh.). E lelőhely közelében került elő a Zsombó-Bába dűlői magányos lovas sír, melyből Lőrinczy Gábor leletmentése során lószerszám, íjcsontok, nyílhegyek és ezüst övdíszek láttak napvilágot (LŐRINCZY 1988). A mai Bordány területén 1930-ban került elő egy ezüst övdíszes, rombusz alakú ingnyakveretes, lószerszámos női lovassír, melynek lelőhelyét sajnos máig sem sikerült azonosítanunk (KÜRTI 1978, 8-11). A község belterületén Dienes István leletmentése során magányos gazdag nő sírja került elő; nagy sorozatú, bronzból öntött rozettás lószerszámdíszek kíséretében (DIENES 1956). 1972-ben a Mező-dűlő nevű határrészben gépi földmunka során tettek tönkre egy újabb 10. századi temetőt, melynek csak egy sírjáról sikerült némi információt szereznünk (KÜRTI 1973). A tárgyalt lelőhelycsoport legészakibb tagjait a mai Szatymaz határába eső jánosszállási lelőhelyek jelentik, melyek közül elsőként az 1934-ben Gróf Árpád földjén feldúlt, a 10. századi középréteghez sorolható temetőt kell emhtenünk (BÁLINT 1991, 109. sz.). Az itt részlegesen megfigyelt, anyagában Kotormány János által különtartott 30 sírból feltehetően 4 őskori (az ugyaninnen bekerült edények alapján talán a korabronzkori Makó-csoporthoz tartozó), 12 pedig melléklet nélküli. A fennmaradó sírokból 3 esetben került elő lószerszám, ötben íjászfelszerelés, egyben kard és nagyszámú övveret (DIENES 1959, 8. kép és 158. old.), egy női sírban pedig gazdag ezüst ruhadíszek. A második, a Katona-parton fekvő kis temető 6 sírját Bálint Csanád közölte a közelmúltban (BÁLINT 1991, 19-37). Az utóbbi lelőhely közvetlen közelében 1980-ban Nagy Erzsébet tárt fel egy kétsíros temetőrészietet.

1 A fenti három, egymás közelében fekvő temetőtől jóval északabbra, Szatymaz Öszeszék nevű határrészében még a 30-as években került elő egy női lovassír (BÁLINT 1991, 237. sz.) öntött bronz rozettás lószerszámdíszekkel (MESTERHÁZY 1980, 103) és ezüst szügyelődísszel. Ha a felsorolt 14 temető jellegét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy közülük négy ásatással hitelesített magányos temetkezés (további kettőről magányos volta feltételezhető); két temető pedig kifejezetten kis temető 5-17 sírral. Az egyedül nagyobb jánosszállási első temető jellegében a középrétegbeü algyőihez (KÜRTI 1980) hasonlítható. Valamennyi felsorolt temetőt a 10. századi