Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Régi honfoglaló temetők – mai szemmel

vezető vagy középrétegbe sorolhatjuk. Úgy gondolom, hogy e csoport lelőhelyei egy kifejezetten rangos 10. századi nemzetség szállásterületének központját sejtetik. E csoport értelmezésekor érdekes megfigyeléseket tehettünk a gazdag női sírok vizsgálata során. A bojárhalmi lelet ma mérhető 241 db ezüsttárgya összesen 659,45 grammot nyom. Hasonlóan gazdag női sírt az Alföld területéről talán csak kettőt ismerünk, mindkettőt Bács-Kiskun megyéből. A balotaszállási nő arany ruhadíszei (DIENES 1972, 55. és 62. kép; BÁLINT 1991, 16. sz.) alapján a bojárhalminál is rangosabb lehetett; kár, hogy teljes anyaga máig is közöletlen. A bugacmonostori sír 166 db elveszett tárgyával (SZABÓ 1941, 287), amennyiben azok valóban mind ruhadíszek voltak, közelebb állhatott a bojárhalmihoz, vagy az algyőiekhez. Ez utóbbiak úgy tűnik, a 72. sírból előkerült 127 db ezüsttárggyal (142,4 gr) ill. a 49. sír 69 db, de 335,95 grammot nyomó ezüstdíszeivel gazdagságban talán (ha rangban nem is) megelőzhették az ugyancsak előkelőként számontartott és már említett bofdányi rozettás lószerszámos női sírt. Itt kell megemlítsem a feldolgozás alatt álló Hódmezővásárhely-Kopáncs-Szenti tanyai temető előkelő női sírját is, melynek eltűnt, 1,5 kg-ra becsült ezüstleletei (LÁSZLÓ 1984, 264) régészetünk nagy legendái közé emelkedtek. A Szeged bombázása idején történt sírbontásból sem a leletanyag, sem feljegyzés nem maradt ránk, kivéve egyetlen, a váz felsőtestét ábrázoló, a MNM Adattárában megőrzött részletrajzot." E rajz alapján a medencétől a koponyáig elhelyezkedő tárgyak az általam ismert legmagasabb szorzószámmal is csak 23 dkg-ra becsülhetők. Ha feltételezünk a rajzon fel nem tüntetett további tárgyakat is (elvben övveretek, lábbeli veretek, karperecek, fülbevalók és esetleg lószerszámdíszek jöhetnek szóba), és magasabb szorzószámmal számolnánk, akkor sem hinném, hogy fél kg-nál magasabb érték jönne ki. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a kopáncsi sír „pusztán" egyike az algyői típusú középrétegbeli temetők „nagyasszonyainak". (A temető típusba sorolását az 1944-ből származó, eddig hozzáférhetetlen ásatási anyag tanulmányozása is megerősítette.)

3 A fent felsorolt előkelő női sírok közé kell soroljuk a már többször említett jánosszállási első temető 21. sírját is, amely minden bizonnyal az algyői 49. sír és a bojárhalmi 3. sír között állhatott rangban, gazdagságban; leleteivel inkább az utóbbihoz hasonlítva. A töredékesen fennmaradt tárgyak közt különböző típusú csizmavereteket, az ingnyakat díszítő pitykéket és kéttagú csüngőket, a bojárhalmihoz kivitelben is nagyon hasonh'tó kaftándíszítő(?) korongokat (BÁLINT 1991, Abb. 18.) és az algyőivel teljesen megegyező öv véreteket (KÜRTI 1980, II. t. 1) találunk. E gazdag nők már ismertetett sorozata kiegészíthető további hasonlókkal környékünkről és a Kárpátmedence távolabbi vidékeiről is: a Tisza-Maros-Aranka közéről Hódegyháza 10. sírja (BÁLINT 1991, 226-229), Oroszlámos első generációjának feltételezhető előkelő női sírja (REIZNER 1898); Tiszasziget (BÁLINT 1932,