Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - B. Nagy Katalin: Avar koporsókeresztek Székkutasról

1-3 kép). Mindhárom végződésre hozható föl példa, - de az itt bemutatott keresztek formájára az avar korból egyetlen párhuzam sincs! Még azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy az alsószár vége nem csak hegyesedő és elvékonyodó, hanem kb. 2 cm-ig enyhe ívben hátrafelé hajlik, - valamint azt is, hogy restaurálás előtt ugyanitt, csak 3-4 cm-ig farostlenyomatot figyeltünk meg mindkét oldalán. Ilyen nyomot a kereszten máshol nem láttunk. Ez a megfigyelésünk és a következőkben felsorolt néhány távoli, semmiképpen avarokhoz nem köthető párhuzam alapján arra gondolunk, hogy a láda alakú koporsó tetejének két végébe szúrták bele a vaskereszteket. S még valami: ha 3-4 cm-re kalapálták bele a koporsóba, - ezt az általunk megfigyelt farostlenyomat igazolná is - akkor nem latin kereszt, hanem bizánci kereszt forma áll előttünk, ami az avarság korához és népéhez jobban köthető.

5 A székkutasi temető 9. sírjában előkerült koporsó távoli párhuzama lehet az 1070-es években hímzett ún. bay eux-i falikárpit ejryik jelenetén megörökített koporsó. A koporsó két végén egy-egy kereszt van (II.T. 4. kép). A múlt században Cividaleban egy langobárd előkelőség sírját találták meg. A deszkakorhadékok és a fémdíszek, pántok alapján nyeregtetősre rekonstruált koporsó teteje közepén kereszt, végein egy-egy állatfej van

7 (II.T. 3. kép). Ugyancsak Cividaleban találták azt a kereszt alakú, 16 cm magas és 14,5 cm széles vastárgyat, amelyet a 7. sz. közepére kelteznek és feltételesen kardvédővasnak tartanak.

8 Részben ez a bizonytalan rendeltetés jogosít fel arra, hogy e tárgyat koporsókeresztnek tartsam, másrészt az, hogy a cividalei koporsó közepén méretben és megformálásban is hasonló kereszt van. A néhány távoli párhuzam keresztény népek temetkezéseiből való. Ez, valamint az, hogy a székkutasi avar temetőn belül két egymáshoz közeli sírban volt kereszténynek tartható jelkép

9 erősíti azt a meggyőződésünket, hogy a zömében „pogány" avarságon belül voltak közösségek a Dél-Alföldön is,

10 akik - elhagyva vagy részben megtartva régi hitüket - keresztények voltak. JEGYZETEK 1 Tomka Péter: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz III. Arrabona, 1977-78, 17-108. old.; de lásd még; Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X-XI. században a Kárpát-medencében. Stud. Comit. 3. (1975) 93-94 old.; Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában. MFMÉ 1984-85/2, 401-428; V. Hruby: Staré Mesto - velkomoravské pohrebiste Na valách - die großmährische Begräbnisstätte Na valách. Prága, 1955, főleg 273-275. 2 Sajnos a publikációkban nehéz felismerni az „elforgatott" végeket, talán László Gyula: A Tihanyi-téri avarkori temető. Diss. Pann. II. 106-112. 6. sír XI. T., de erre lásd még Budapest avarkori temetői 64. T. 43. kép. A megjelenés előtti adatért dr. Nagy Margitnak mondok köszönetet. 3 Ez esetben az erős tölgyfadeszkába szálirányra merőlegesen nem lehetett beverni a vaspántok vékonyodó lapos és enyhén hegyesedő végeit, tehát a kovácsnak