Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

RÉGÉSZET - Béres Mária: 14-15. századi csomorkányi viseletek rekonstrukciója

századi ábrázolásokból mind a hazai, mind az európai viseletre vonatkozóan az szűrhető le, hogy még ezekben az időkben is főként a polgári és ezen belül is az iparos, valamint a paraszti viselet kedvelt darabja volt a szűk, rövid dolmány. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a nem-úri rétegek középkori viselete csak fenntartásokkal vezethető le az uralkodó feudális rend tagjainak hosszabb-rövidebb idő után levetett divatos öltözetéből. E szűk, rövid dolmány időben és térben huzamosabban és általánosabban elterjedt lehetett a nem-nemesi rétegek körében. Divatbeli vagy célszerűségi okok (vadászat, kéziharc, páncélzat alatt) miatt a kiváltságos rend tagjai is használták - bizonyos (térbeh és időbeli) határok között, megfelelő módosításokkal - e ruhaíajtat. JEGYZETEK 1 Béres Mária: Csomorkány-pusztatemplom 1991. évi műemléki-régészeü kutatások eredményei. Múzeumi kutatások Csongrád megyében. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1991, 21-30. Béres Mária: A csomorkányi thermolurnineszcensz vizsgálatok régészeti szempontú értékelése, eredményei. Kézirat az OMVH Délalföldi Kirendeltsége és a Szegedi Műemlékhelyreállító KFT számára. Szeged, 1992. 2 Szeremlei Sámuel: Hódmezővásárhely története I-II. Hódmezővásárhely, 1901,31-314. Regénye Judit: Hódmezővásárhely keleti határának régészeti topográfiája (kézirat). Szegeti, 1979. MFM Rég. Ad.: 1020 - 85. Galántha Márta - Vályi Katalin: A város és környékének középkori régészeü topográfiája és településtörténete. Hódmezővásárhely története I. Hódmezővásárhely, 1984, 267-276. 3 Ali. sír aknája téglalap alakú, lekerekített sarkú, szélessége 58 cm, hosszúsága 62 cm (részleges), tájolása egyezik a csontvázéval. A váz serdülő korú egyén közepes megtartású csontmaradványa. Jobb oldala enyhén bolygatott, hiányos, a koponya összetört állapotban került elő. Tájolása: DNy-ÉK: 248°. Koporsóra utaló nyomok nem voltak. Mellékletek: fémszálból készült szegélydísz, párizsi kapcsok, fémszállal átszőtt textillenyomatok. Leírásuk: A nyakkivágást (gallért?) és a hasítékot övező szegély két ága 16 cm hosszan a gerincoszlopon, ill. annak jobb oldalán fut egymástól 0,9-1,4 cm távolságra; a szárak egymás enyhe ívét követik. A kulcscsont vonalában a csigolyán egy kicsiny vascsat(?) került elő, amely belülről húzta össze a ruhát és ezzel együtt a szegélydíszt, s itt a legkisebb a két ág közötti távolság. A kapcsolás után a szegély tompaszögben megtörik és a vállgödrök irányába tart. A vállon visszafordul a gerincoszlop irányába és hátulról fut végig a minden bizonnyal selyemből készült viseleti darab nyakrészén. A mellen vascsattal való záródástól a vállig 8,5 cm hosszú a szegély, amely a nyak hátsó részén erősen tönkre ment és felbomlott, csak alig 6 cm hosszan követhető. A gerincoszlop jobb oldalán futó szalagrész megmaradt, ennek hossza 32,5 cm, a tőle balra lévő, a gerincen fekvő ág 31,5 cm hosszú. Az áll alatt a harmadik nyakcsigolyán vízszintes helyzetben kerek átmetszetű vékony, rossz ezüst vagy bronz, drótból hajlított, tagonként 0,8 cm hosszú párizsi kapocspár helyezkedett el, amely a bontáskor kimozdult. A szegély gerincoszlopon futó baloldali ágának a közepén kerek átmetszetű, vékony rossz ezüst drótból hajlított 1,1 cm hosszú, nagy méretű párizsi