Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)
NÉPRAJZ - ifj. Lele József: Adatok az 1879. évi szegedi árvíz tápai eseményeihez. Hegedűs István jegyző helytállása
Dr. Lázár Györgytől (is) olvashatunk a tápai katasztrófáról. „A városnak volt jobbágyközsége: Tápé a Petresnél beszakadt ár által már az árvíznek Szegedre betörése előtt napokkal egész kiterjedésében víz alá került. ... A dologbíró, és a megszerzettet megbecsülni tudó józan nép épp a gyakori árvizektől tartva, okos előrelátással házait legtöbbnyire tutajra építette: hadd mossa ki az árvíz a sarát, az értékesebb gerendázat és a tető megmarad. Ezen felül érdemes és circuma pechus jegyzőjük a jó öreg Hegedűs István bátyánk már a petresi gátszakadást követő percektől kiköltöztette a község polgárait feleségestől, gyerekestől, ökröstől, szamarastól, és minden egyéb jószágostul a "község mellett elvonuló széles tiszai védgáton rögtönzött sátorok alá. ..." Mikszáth Kálmán is eljutott Tápéra. Élményét Ilia Mihály a Tápé kötetben idézi. 8 A víz visszahúzódását követően a falu belterületén, kisebb-nagyobb laposokban tavakként sokáig maradt még víz. Az egyik ilyen tó volt a Kikinyér 9 , amely névnek eredetét abból származtatják, hogy amikor a víz idején Szegedről kenyeret hoztak Tápéra, a ladik sühyedni kezdett. És hogy emberéletben ne essen kár, a kenyeret hajigálták a vízbe, mondván: „Ki kinyer!" A víz lassú elapadásával egyre többen gázoltak vissza volt hajlékuk közelébe, és az időközben kiosztott segélyek fölhasználásával (is) mielőbb hozzá láttak a házak régi fundamentumán történő újjáépítéshez. Igen sokan ismét a hagyományos ágasos-csömpölyeges házat építették, tartva a Tisza újabb árjától. Hegedűs István éppúgy állandóan az építkezők között volt és segített, mint ahogyan a bíró, illetve a többi esküdt, és elöljáró is. Akinek a városban volt hivatalos intézni valója, az helyett Hegedűs jegyző vágott neki a három kilométeres útnak: gyalog, mert az egyik helyen még gázolni kellett, a másikon meg már porolni kezdett a lassan felszáradó út. A házakat legtöbbben szoba-konyhásra építették - írja Juhász Antal 10 -, a szabadkéményen át megpillanthatták a tisztuló eget. A termőföldek java része még víz alatt volt. A falu közelében lévők viszont, a falu belterületének csatornázása következtében gyorsan szikkadtak, mely területeken megkezdődtek a gazdasági munkák. Ugyanakkor Tápé elöljárósága „1881-ben Ujföldben, Ingyenesben és Ásvány háton földet osztott, és minden hold után járt egy hold legelő, nyomás is. 11 Az élet lassan indult meg, hiszen a szörnyű pusztítás okozta károkat csak nagy áldozatok árán tudták helyrehozni. Ráadásul az újjáépítés közben megint megzavarta őket a Tisza. „Még rendbe sem hozták házaikat, 188 l-ben majdnem a falunál szakadt szét a gát. Ekkor a szegedi katonaság mentette meg Tápét." 12 A Szegedet meglátogató Ferenc József 1883 október 16-án Tápéra is eüátogatott „Diadalkaput állítottak tiszteletére, és fehérbe öltöztetett leányka mutatta meg a gyékény sodrást, és a szövést." 13 A folyó később is veszélyeztette a falut, még akkor is, ha Andó Mihály azt írja, 14 hogy: A folyószabályozások kapcsán Tápé árvízmentessé vált." 1887-ben Algyő alatt egy zsihp szakadt be, és a Tisza elöntötte a tápai rétet. „A kár 170 000 forint volt, csaknem akkora, mint 1879-ben, de most nem kaptak
