Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

NÉPRAJZ - ifj. Lele József: Adatok az 1879. évi szegedi árvíz tápai eseményeihez. Hegedűs István jegyző helytállása

toskodásra, annál is inkább, mivel húsvét volt. Be is jött a bíró, Szél Antal többedmagával, és fölkérték plébánosukat, hogy nyújtana nékik egy kis lelki vigaszt, s mondana a töltésen egy szentmisét. A plébános, ahelyett, hogy örült volna híveinek, s azok ilyen fölbuzdulásán, elutasítólag nyilatkozott, s kijelentette, hogy ő a misével nem komédiázik. Ekkor a jegyzőt kérték föl, hozna a városból nékik egy papot misézni, ki örömmel tett eleget kérésüknek, és bejött hozzánk. Fölszóh'tására mindenki hajlandónak mutatkozott ezen misszió elvégzésére. Mégis, a szertartás ünnepélyesebbé tételére abban történt megállapodás, hogy énekes mise legyen, melynek megtartását Fiitinger szíves készséggel vállalta el. Említett napon egy nyílt deszdkasátorban volt a minden szükséges eszközzel fölszerelt oltár felállítva, s a parton hosszában várta a papot az ájtatoskodók serege. Mise alatt a kántor tisztet a jegyző végezte: megható volt ezen a vallásos lelkesültség, mely a nép énekében nyUatkozott, melybe az egész lelkét és üdvét látszott belelehelni. Mise után egy súlyos beteg provinciálisa következett, s míg rendtársunk a beteg vígasztalásával, és örök útra elkészítésével foglalkozott, addig a derék jegyző a néphez rögtönzött beszédet tartott, melyben szívhez szólóan tárta föl közös bajaikat, s mély megindulástól áthatottan ajánlotta az isteni akaratba való megnyugvást és kitartást: az egyetértést, és a vallásosság ápolását. Azon erős meggyőződéssel fejezte be beszédét hogy amely nép ily erényeket táplál, az iránt az Isten kegyes lesz, és nem hagyja el. Ezen beszéd mély benyomást tett a hallgatókra, s mint Firtinger kifejezi: Zokogott az egész part. Hogy ezen kivonat a ház történetéből szó szerint íratott ki, névaláírásommal bizonyítom: Stancel Károly házfőnök" Dolgozatiinknak nem célja, hogy eldöntse, valóban magára hagyta-e, és elmenekült a veszedelem elől Szilber Gyula plébános, vagy népével ott maradt, mivel írásunkkal Hegedús István jegyző helytállására akarnók emlékezni. Mégis, Stancel Károly házfőnök úr „hitelesített másolatával", méginkább a korabeli fogalmazó rendtárs bejegyzésével komoly gondunk és kétségünk van. Ugyanis a tápéi História Domus vonatkozó része, amelyet az ügy tisztázása érdekében készséggel és nyomatékkal ajánlott figyelmünkbe Murányi Miklós plébános úr -, épp az ellenkezőjét állítja. Jelesül, hogy amikor 1883. évi októberében Ferenc József Tápéi is meglátogatta, hosszasan és kedélyesen beszélgetett Szilber Gyula plébánossal, miközben megkérdezte tőle őfelsége: Hol tartózkodott a veszedelem idején? Szilber plébános úr - a bejegyzés tanúsága szerint ezt válaszolta: Együtt szenvedtem át az időszakot népemmel, a Tisza gáton. Hat hónapon át húztam meg magam egy deszkabódéban a töltés tetején. Amennyiben ez nem így lett volna, vagyis a pap valóban magára hagyta volna a veszély idején népét - ismerve a tápaiak érzékenységét -, egészen biztos, hogy semmiképpen nem fogadták volna vissza soha többé lelldpásztoruknak Szilber Gyulát! Márpedig Szilber Gyula 1*865 és 1904 között volt Tápé község köztiszteletben álló plébánosa. A kétségek tétován fönt vannak amelyek mielőbbi tisztázást követelnek.