Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

NÉPRAJZ - ifj. Lele József: Adatok az 1879. évi szegedi árvíz tápai eseményeihez. Hegedűs István jegyző helytállása

város flymódon megszabadulhat a pusztulástól. Ez aligha hihető, mégis, a jegyzőt csak a csendőrség tudta megmenteni az agyonveréstől. Március 7-én délután lovon száguldó kürtösök jelezték az ár gyors közeledését, mire a harangokat félre verték, bár a nép már elhagyta a házakat, és viszonylag nyugodtan viselkedett. Néhányan, akik még vissza szaladtak házukhoz, hogy valamiket mentsenek, kis híján a pusztító vízben maradtak. „Március 7-én este 11 órakor tört be a víz Tápéra, és mintegy 1-1,5 öl magasságba ellepte a falut. ...Kb. 800 ember tutajokon leereszkedett Újszegedre: részint az egyik fatelepen húzták meg magukat, részint Szőregre, Deszkre, Uj szentivánra menekültek."

4 Akik ezekbe a helységekbe mentek, azoknak egy része a víz elvonulása után is ott maradtak, unokáik ma is ott élnek „Az 1879. évi árvízkatasztrófa Tápét teljesen elmosta."

5 A drámai helyzetet súlyosbította, hogy állandósult a hideg eső. Közben Szegedről uszályok és dereglyék érkeztek emberekért, akik mentek a városi népek mentésére. Nagy Bence Páltól és Karai Sándortól haUottuk: „Alig maradt itthon épkézláb embör, mind elmöntek. Sok szögedit a házablakokon át menekítöttek másokat mögénten félig mögfagy ottan a fák tetejirűl szödtek lé." Tápén valójában nem minden ház omlott össze, hiszen - Magyari Jánosné az édesanyjától hallotta: „Mögmaradt úgy tizenötnek a váza, és a tetéjje, a templom, mög a községháza, mög aztán a paplak is talpon maradt." Fájdalommal vették azonban tudomásul, hogy a pestis pusztítást idéző temetői kápolna összedőlt. A jegyző csak addig volt távol, amíg Szegeden élő családját Budapest felé elindította és máris sietett vissza. Hegedűs István beosztásánál fogva és jelentős földbérletével Tápé módos gazdái közé tartozott: A tápairéten 105 hold földet bérelt,

6 a Vetyébcn pedig rangos tanyája volt, ahova több tápai családot is beengedett. Hegedűs István Szeged-Alsóvároson született 1826-ban. Iskoláit is ott végezte, majd a temesvári szemináriumba kernt: pap akart lenni. A szabadságharc kitörésekor azonban a reverendát honvédők ruhájára cserélte. A harcok befejeződése után nem tért vissza a szemináriumba, hanem közigazgatási pályára lépett: Tápé jegyzője lett. A Szeged Szentháromság utcai lakásából a számára rendszeresítrett lovaskocsi hozta naponta Tápéra, mivel akkor még nem épült meg a jegyző-lak. A Szeged felsővárosi piaraista rendház főnöke, Stancel Károly a kegyes tanítórend 1885. évi jegyzőkönyvében az alábbiakat találta, és másolta ki: „Nem tartozik szorosan házunk történetéhez, de érdekességénél fogva fölemlítendőnek tartom, hogy 1879. évi húsvét utáni második vasárnapon Tirtinger Jakab rendtársunk a tápéi polgároknak a Tisza parton tartott szentmisét. Ugyanis, mikor Tápé községet a Tisza vize elöntötte, annak józan és szorgalmas népét lakásából kiszontotta, legnagyobb része a Tisza parton rögtönzött sátrakban vonták meg magukat; csekély része pedig Szegedre menekült. Ezek között volt lelkészük is. Szerencsére a községnek oly derék és kipróbált jegyzője vplt Hegedűs István személyében, aki vígasztalaiban és buzdításban a híveit elhagyó lelkészt teljesen tudta pótolni. De nem tudott mindent megtenni, mert a népben föltámadt a vágy az egyházi ájta-