Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Zombori István: A pusztaszeri ünnepségek 1945 után

az ünnepségek megszűntek, akárcsak az Árpád Egyesület, amelynek neve, a grófi kapcsolat és az irredenta gondolatkör révén igen rosszul csengett. Az Árpád szobor körüli egyetlen komoly változást az jelentette, hogy az 50-es évek elején itt gyakorlatozó katonák harckocsival - lelkiismeretlenségbol - ledöntötték a templom még álló falait, majd később az egészet beültették akácerdővel. Csak az 1956-os események után megindult konszolidáció idején, 1957 őszén látták szükségesnek az illetékesek, hogy Pusztaszer nevét és történelmi jelentőségét felhasználják az országos összefogás megteremtésére. Nem keh ecsetelni, hogy a Rákosi korszakban a parasztságnak nem volt túl nagy becsülete Magyarországon. A kötelező beszolgáltatások, a padlássöprések, a kuláküldözés, a gyapot, rizs, stb. kampányok és erőszakos téeszesítés nem öregbítette a munkáshatalom hírnevét a falusiak körében. Mégis, 1956-ban a városi értelmiség, a diákok és munkások mozdultak meg, a parasztság passzívan, értetlenül szemlélte az eseményeket: ismét egy forradalom, amikor őket nem kérdezte senki. Lehet, hogy sor került volna rá, de idő már nem maradt. A megrendült bizalom újrateremtése során a Kádár kormány tudatosan próbálta a „legmegbízhatóbbnak" bizonyult-parasztságot megnyerni, Ezért használták a hangzatos „munkás.-paraszt" kormány nevet és tettek több gesztust a falu népe felé: A vitathatatlan néptribunusi hajlamokkal rendelkező Komócsin Zoltán volt az, aki már 1957-ben szükségét látta a hajdani ünnepségek felújításának. Hivatalosan munkás-paraszt találkozónak szánták, és a hatalom eszközeivel ezreket szállítottak ingyen a környező falvakból és városokból ide, vállalati teherautókkal és autóbuszokkal. A napokkal korábban meghirdetett politikai nagygyűlést nagyszabású kultúrműsorral kötötték egybe. A hosszú kihagyás ellenére a környező falvak és Szeged lakosai közül mintegy 7000 ember jött össze. A következő évben, 1958-ban az érdeklődés és az említett állami szervezés már 10 000 embert hozott össze az ünnepségre. Pusztaszer sorsának jelentős előremozdításában a történelmi tradíciók és a meglévő pohtikai realitások mellett ki kell emelni azt a figyelmet, amellyel Komócsin Zoltán - előbb mint a KISZ KB titkára, később pedig mint az MSZMP KB. titkára és a megye országgyűlési képviselője - évenkénti ünnepséget és egyáltalán Pusztaszert kezelte. Jelentős részben az ő személyes föllépésének köszönhető, hogy a pusztaszeri ünnepi megemlékezések kiléptek a helyi keretekből, és országos hírű eseménnyé lettek. 1961-ben, 62-ben, 63-ban egyedül, 1966-ban, 1967-ben, 1968-ban és 1970-ben Péter János küJügynainiszter társaságában vett részt ünnepi szónokként a rendezvényeken. A rangban megemelkedett enűékünnepségeken ekkor már 20-25 ezren vettek részt, és a poütikai jelentőség mellett egyre határozottabb formát öltött a szeptemberi vasárnapok gazdag, kulturális programmal kísért népünnepély jehege. A konszolidálódott rendszer már megengedhette magának, hogy az országosan közvetített nagygyűlés mellé (után) az összegyűltek jól érezzék magukat a söröskorsók és a birkapörkölt társaságában. Éppen Komócsin Zoltán személyisége révén ebbe még az is belefért, hogy a magasrangú vendégek ingujjban iszogassanak a tömeg