Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Amerika a századelőn, ahogy egy csongrádi plébános látta

„Ingyen ád százhatvan hold földet (t.i. a kanadai kormány - a szerző) ... Hát ha Magyarországon volna ez a föld, sokat is érne, de semmi értéke nincs Kanadában, mert eladni nem lehet... Bemunkálása pedig sok költséggel és fáradsággal jár, melyhez nincs pénze a települőnek, tehát kénytelen kölcsön venni a telepítő részvénytársaságtól, vetőmagot meg az államtól... Ha aztán meg is adja Isten fáradsága jutalmát, a termést, először is jön az állam és elviszi belőle kamatostul a kölcsön adott vetőmagot. Aztán jön a telepítő részvénytársaság, elviszi a tőketörlesztést és a kamatokat. Aztán jön a kereskedő, ki hitelbe adta a gazdának a gépeket, s ha még ezeken túl marad valami eladnivalója, azt nem veszi meg más, mint az állam, s be keh szállítani neki az általa megjelölt gabona elevátorokba. Hogy pedig az állam milyen jó vevő, tudhatják mindazon honfitársaim, kik dohányterméseiket az államnak kénytelenek eladni."

7 Hasonlóképpen Mexikó bemutatásakor is igyekezett eltéríteni letelepedési szándékuktól a magyarokat: „Most igyekszik oda magyar települőket édesgetni. Magyar embernek azonban ez a hely sem való, mert éghajlata igen forró, közbiztonsága pedig semmi. Csak néhány év előtt történt, hogy egy Estebán Zákány nevű magyar ültetvényest fényes nappal gyilkoltak meg, családja előtt, a tanyáján. A lóháton levő gyilkos levelet nyújtott át neki, s míg ő a levélolvasással volt elfoglalva, keresztüllőtte forgópisztolyával."

8 Veszélyesnek ítélte meg a magyar telepesek számára Braziliát is, de nem mulasztotta el annak megemlítését, hogy Csongrádról a kilencvenes években Újvári Kis István és neje, Kátai Erzsébet, valamint Kátai Sándor vándoroltak ki a brazil fővárosba. Arról már nem tájékoztat, hogy milyen sikerrel. Valószínűleg az izgalom- és érdeklődéskeltés fokozására halmozta bele a kéziratba a kontinens nagy természeti csapásainak leírását: pl. a Pelé tűzhányó 1902-es kitörését Martinique szigetén, a Valparaisot romokba döntő földrengést és a santiagói jezsuita templomtüzet, amelynek mintegy kétezer nő esett áldozatául. E riasztó és borzalmas híradásokat az Amerikai Egyesült Államok értékeinek felsorakoztatása követi. „Bámulatos és szinte meseszerű az a haladás, amit ezen államok ... az utolsó harminc évben felmutattak" - minősítette Hegyi lelkesült szavakkal az amerikai fejlődést; más helyen meg bűvös világnak, mesés birodalomnak, páratlan világbirodalomnak nevezte; de korrekt módon az ország „hátrányairól és fogyatkozásairól" is szólt. Az Egyesült Államok történetét vázoló részben fejtette ki nézeteit a négerekről. Véleménye szerint legnagyobb részük igen becsületes és tisztességtudó, ezért csodálkozik a déli államok megkülönböztető rendeletein, s indokolatlannak tartja azokat, „mert szolgáknak, meg szakácsoknak és egyéb cselédeknek, ezen négerektől idegenkedő angolok kivétel nélkül négereket alkalmaznak."

10 Részletesen bemutatta Hegyi az amerikai alkotmányt is, több helyen a magyar viszonyokkal szembesítve, természetesen 48-as függetlenségi toposzok alapján, többek között így: „Annak az intézkedésnek, hogy az elnök egymás után két