Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: Amerika a századelőn, ahogy egy csongrádi plébános látta

ERDÉLYI PÉTER Amerika a századelőn, ahogy egy csongrádi plébános látta A 20. század első évtizedében - a kivándorlási hullám emelkedésével - szaporodtak azok a kiadványok és szakcikkek, amelyeknek témája az Amerikai Egyesült Államok bemutatása. Ezeknek a műveknek a többsége azonban elsősorban a kint élő magyarság sorsának alakulását kísérte figyelemmel, kisebb hányaduk pedig tudományos - főképpen szociológiai - szempontú téltárását végezte el a kivándorlásnak. De a kevésbé művelt hazai érdeklődő rétegek számára ezek a munkák egyrészt elérhetetlenek voltak, mert kis példányszámban jelentek meg, másrészt megértésüket nehezítette a tudományos terrriinológia ismeretének hiánya.

1 így az Amerikáról kialakult hazai kép legbővebb forrásai a különböző újságokban (a vidékiekben is) megjelentetett, hazaküldött levelek, s a ritkábban a kinti életről szóló csiszoltabb stílusú élménybeszámolók voltak. Az utóbbiakat főként kivándorolt, de az óhazával kapcsolatot tartó értelmiségiek (papok, újságírók) fogalmazták, de nem ritkán olyanok is, akik visszatelepültek, s ekképpen kívánták tapasztalataikat szűkebb vagy tágabb közösségük számára átadni. Mindezekből bőséges választékot találunk a Kivándorlási Értesítő századeleji számaiban, amelyek közül, ha felütjük az 1904. január 20-i keltezésűt, akkor Hegyi Antal csongrádi plébános felvilágosító-tájékoztató levelét olvashatjuk egy „Igen tisztelt Honfitárshoz" címezve, amelyet Fairport-Harborból, egy Cleveland melletti városkából küldött, ahol a helyi magyar kolónia plébánosa volt, s mellette több magyar újság munkatársa is. De hogyan is került Hegyi Antal a század első évtizedében az Amerikába kivándorolt mintegy másfélszáz pap közéi Életútjának mélypontján, 1902 novemberében pohtikai és egyházi üldöztetései kényszerítették arra, hogy hazát cseréljen; szándékai szerint: örökre. Keserűen így fogalmazta ezt meg egy Csongrádra írt levelében: „én egyszer mindenkorra letettem arról a reménységről, hogy valaha még visszamenjek az országba... Azokra a borzasztó szenvedésekre, amiket Csongrádon keresztül éltem, rágondolni sem jó, nemhogy újra kezdjem."

3 Hogy a borzasztó szenvedéseket megértsük, röviden be keh mutatnunk Hegyi életútját. 1887-ben lett csongrádi plébános, korábban teológiai és főgimnáziumi tanár, szentszéki jegyző és püspöki titkár volt. Kortársai agilis, tevékeny embernek tartották, de egyéniségének árnyai erőszakossága, hirtelen haragja - is megmutatkoztak tetteiben. A századvég pohtikai csatározásaiba bekapcsolódva, mint újságszerkesztő és országgyűlési képviselőjelölt (48-as, függetlenségi alapon) kibékíthetetlenül összeveszett püspökével, aki minden eszközzel Hegyi felfüggesztésére törekedett. Pohtikai ellenfelei azt is elérték, hogy magánlaksértésért három havi államfogházra ítéljék. Ez elől menekült Amerikába, ahol barátja és pohtikai küzdőtársa, Sima Ferenc vártai 1903. januárjában már fairporti plébános. Elhatározásával ellentétben 1906ban hazajött, hogy támogatást szerezzen egy Amerikában létesítendő árvaház felépítéséhez. Támogatás helyett azonban börtönbüntetés várta, amit királyi kegyelemmel csökkentettek öt hónapra. Szabadulása után, mint a legnépszerűbb