Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

RÉGÉSZET - Lőrinczy Gábor – Trogmayer Ottó: Ismeretlen bronzkori iparművész alkotásai

8. mell.: Bögre. Szürke színű, enyhén tölcséres nyakú, kissé kihajló peremű tűzben deformálódott egyfülű bögre töredékei. Alja enyhén besimított. Hasán négy szimmetrikus bütyök, melyeket felül ívelt besimított vonal keretez. A bütykök között félköríves kettős besimított vonalpár helyezkedik el. Lapos szalagfüle a peremből a vállra támaszkodhatott. Már hiányosan került a sírba, fá.: 3,5 cm. (I.tábla 2.) 9. mell.: Bögre. Szürkésbarna színű, fényezett felületű, vékony falú, kettőskúpos bögre töredéke. Nyaktövén vékony vonalpár futott, melyből hármas vonalkötegek csüngtek. Ezek között függőleges pontkörsorok helyezkednek el. A bekarcolt díszítéseket mészbetéttel töltötték ki. (I.tábla 7.) 10. mell.: Urna. Szürkésbarna színű, fényezett felületű, erősen kihajló peremű, tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű egyfülű urna. Peremétől a válláig négy szimmetrikus pszeudókiöntő helyezkedik el. Válltövét körbefutó besimított vonalpár díszíti, melyből sraffozott háromszögek csüngnek. A vállán körbefutó besimított árokpárt négy helyen árkolt bütyökpár szakítja meg, melyeket benyomott pontsorok kereteznek. A bütyökpárok között ugyancsak sraffozott háromszögek csüngnek. Lapos szalagfüle a váll felső harmadán helyezkedik el. M.: 24,7 cm., pá.: 17,5 cm., fá.: 9,5 cm. (I.tábla 10.) Az urnából néhány kalcinált csonttöredék került elő. 11. mell.: Edénytöredékek a sír földjéből. Nagyméretű durva falú edény, valamint legalább 5 kisebb szilke apró töredékei, összesen 9 db. A sírhoz tartozásuk bizonytalan, mivel a területen egy kora bronzkori telep is volt. A fentiek megismerése után vizsgálódásainkat négy csoportra kell bontanunk. Elsőként nézzük a síregyüttes tipológiai besorolását. Az edényeket áttekintve első pillantásra feltűnik, hogy nem egységes anyagról van szó. Legalább négy kultúra jegyeit tudjuk megkülönböztetni. Vegyük sorba tehát e jellemzőket. A két egyfülű bögre jellegtelennek tartható, hiszen szinte mindegyik kultúra kerámia anyagában megtaláljuk ezt a típust, vagy annak töredékeit. Külön kategóriát jelent a két mészbetétes edény. Teljesen idegenként jelennek meg, noha szinte mindegyik vatyai telepen megtaláljuk a mészbetétes importokat mint azt Bandi Gábor tanulmányából ismerjük. (BANDI 1967.) Kérdés, hogy vajon ezeket a vékonyfalú, délpannon jellegeket mutató edényeket a szeremlei csoport leletanyagához (BÁNDI-KOVACS 1970), avagy a mészbetétes kultúrához soroljuk. A kelebiai temető hasonló leletei szerint korjelzőek, és mindenképpen a szeremlei csoport időszakába tartozhatnak. (ZALOTAY 1957., BÓNA 1975.59-66.) A két temetőt,