Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

IRODALOMTÖRTÉNET - Lengyel András: Író és „rendszerváltás”. Dettre János és Móra Ferenc konfliktusáról

ezek jól ismertek. Most és itt róla is csak az az igazán megjegyzendő, hogy egészében ő is a kiegyenlítők, az érvelők, a demagógiával szembe fordulók közé tartozott. Egy viharosan kilengő korszakban tehát mindketten a stabilitást szolgálták. A másik előzetes megjegyzés Dettre és Móra személyes kapcsolatára vonatkozik, s kicsit részletezőbb kifejtést igényel. Dettre és Móra kapcsolata, amennyire ma megítélhető, több szálon alakult ki. Volt egy hangsúlyosan magánemberi szál. Mórának feleségéhez írott pro domo leveleiből tudjuk, Dettre Móra legjobb barátjának, Sz. Szigethy Vilmosnak a szerelmi vetélytársa volt. Sz. Szigethy és felesége házasságra ugyanis megromlott, s utóbb Eisenstein Ilona Dettrében találta meg azt az embert, akire szüksége volt. E sajátos szerelmi háromszög harmadik pólusaként Dettre János nem futó kalandot keresett, kapcsolatukból utóbb házasság lett, s egész életükre szólt. Jelképes, hogy a házasságra Dettre pályájának mélypontján, emigrációban került sor, s ennél is többet mond, hogy később Dettre Eisentstein Ilona deportálását megtudva vetett véget életének. 1917-ben azonban, amikor ennek a szerelmi történetnek a szálai fölbukkannak Móra leveleiben, ez még illegális "viszony" volt. Éppen ezért érdekes, hogy Móra a maga módján egyengette ennek a szerelemnek az útját, jóllehet kényes helyzetben volt. Milyen mély lehetett Móra és Dettre között az emberi vonzalom, mindennek ellenére nem tudjuk. De az tény, hogy a háborús munkatárs-hiánnyal küzdő Móra, mint főszerkesztő Dettrét is rendszeresen foglalkoztatta a Szegedi Naplóban. A háborús években Dettre állandó külső munkatárs volt, bizonyos napokon rendszeresen ő írta a Napló vezércikkeit. S hogy Dettre szerepeltetése nem egyszerű kényszerűség volt, hanem Móra Dettréről alkotott elismerő véleményének folyománya, mutatja Móra két írásos megnyilatkozása is. 1. 1918 február 15-én Móra ajánlotta Dettrét a Dugonics Társaságba, s ő írta ekkor Dettre tagajánlását is. Ebből kiderült, Móra Dettrében "Szeged intellektuális életének" jelentős alakját látta. "Képzett esztétikusnak" mondta, külön kiemelve a modern magyar irodalomról tartott előadássorozatát, s azt is kimondta, hogy Dettre "ma Tonelli dr-on kívül az egyetlen rendszeresen és alaposan készült szociológusa Szegednek". Ami pedig "irodalmi munkásságát illeti - folytatta Móra -, Dettre János dr. évek óta soros vezércikkírója a Szegedi Naplónak s publicisztikai cikkei forma és tartalom dolgában első helyen állnak a vidéki magyar sajtóban. Mint előadó a legkiválóbbak egyike, akit a közönség mindig szívesen hallgat".2. Pár hónappal később, már a forradalom napjaiban, 1918 november 21-én pedig az új főispánt köszöntötte így (d.j.) című vezércikkében: "A tanultsága tudósé, a hite költőé, a hevülete fiatal harcosé, a kritikája a higgadt férfié, a szíve szelíd gyermeki, az energiája forradalmi hősé. Szeged főispáni