Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

IRODALOMTÖRTÉNET - Lengyel András: Író és „rendszerváltás”. Dettre János és Móra Ferenc konfliktusáról

székébe az új Magyarországnak egy legtöbb értéket reprezentáló embere került. " Már-már himnikus szavak ezek, lendületüket aligha magyarázza a hatalom, amelynek - részben legalábbis - szólt. A konfliktus azonban ilyen, egészen másra predesztináló előzmények után mégis bekövetkezett. Nem valószínű, hogy a személyi rokonszenv változott meg, súlyosabb dolog történt. 1918-19-es tevékenységük miatt mindketten, Dettre is, Móra is, prosztkribáltak lettek, a hatalomra jutott ellenforradalom őket is elszámoltatni akarta. Kettejük közül kétségkívül Dettre volt inkább előtérben, de lapszerkesztőként s több elhíresedett vezércikk írójaként Móra is nehéz helyzetbe került. Mindketten védekezni kényszerültek, jóllehet bűnt egyikőjük sem követett el. Kanosszajárasukat ma már viszonylag jól is ismerjük, elsősorban Péter László és Ruszoly József kutatásaiból. Nem ismeretes azonban, hogy a két, maga mentségére kényszerült ember sorsa 1920 elején egy pillanatra összefonódott, s nem tanulság nélküli, hogy ekkor sem önmagukat, sem a másikat nem tudták igazán megvédeni. A hangulatra, amelyben ez a pillanatnyi összefonódás létrejött s szembeállította a két védekezőt, elég egyetlen Móra-idézet. 1919 májusában egy levelében Móra így tudósított dolgaikról. "Tíz nap óta fehér terror őrjöng Szegeden.[...] Két nap alatt 220 letartóztatás. A lateiner szocialisták szét hullottak s ma mind letagadja, hogy szocialista volt. Engem a burzsoá, szegény, halálra ítélt, - s a franciák védtek meg, akik nagyon megszerettek [...] A Naplót otthagytam, - én burzsoa-lapot az életben többé nem csinálok." Majd: "Én magam már meglehetősen közömbösen várok mindent és nyugodtan végzem a dolgaimat: a könyvtár régi kötéseit és exlibriseit dolgozom fel. Dettre fiatalabb, ennélfogva kevesebb még benne a filozófia: sírógörcsökben fekszik. Minden jó barátja elhagyta, a kaszinóból és a páholyból kigolyózták, s ki akarják zárni az ügyvédi kamarából." Tipikus szituáció ez, tudjuk, s nem is az utolsó ilyen történelmünkben. S még fokozódott is a nyomás; ahogy közeledett a franciák kivonulásának napja, úgy nőtt a leszámolási kedv. A támadás, érthetően, Dettrét sem kímélte. Helyzetéről és - tegyük hozzá: jogos - védelmet kérő gesztusairól legpontosabban Szalay Józsefhez, a Dugonics Társaság elnökéhez írott 1920 január 16-i leveléből értesülünk: "... a Szegedi Új Nemzedék pénteki számában » Az első fecske « cím alatt a Dugonics Társaságból történt kilépésem oly módon van megírva, mintha én a Nagy Zoltán féle igazolási eljárás elől léptem volna ki a Társaságból. A levél keltéből kitűnően a kilépésemet bejelentő levelemet december első napjaiban írtam s még december hónapban akkor adtam postára,