Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

IRODALOMTÖRTÉNET - Apró Ferenc: Az előszóíró Tömörkény

Cserzy hamar rátalált igazi írói világára, a föld népének mindennapjaira, és Tömörkény elégedetten írta, hogy azóta "egy csapáson járunk". Érdekes, hogy Cserzynek romantikusabb, színesebb stílusa megihlette Tömörkényt, aki rövid bevezetőjében - rá nem jellemzőn - "a föld illatával terhes szántásokról" és "a nyúlbűvásos akácerdők avarjairól" ír. Lássuk hát: ELŐSZÓ Nem most volt éppen, kissé régebben volt, hogy e könyv szerzőjének néhány kéziratát visszaadva, mondtam: Miska, ezekből nem lesz prédikációs halott. Ama dolgozatokban grófok voltak meg grófnők, meg a félhomályos szalon s egyéb ilyesmik, de a közhasználatban elkopott ezen irodalmi alakok és irodalmi bútorok között ott röpdöstek az írni tudás fényes fehér madarai is. Ez az utóbbi kétségtelen dolog ösztökélt arra, hogy a járt és mégis idegen csapásról helyes útra mutassak előtte. Az ígéret földje ott volt a Szent István téri búzapiacon, a gyümölcspiacon, a lóvásárban és messze kint a nagy mezőkön, ahol apró házakban egyszerű emberek mód felett egyszerű életet élnek. Ez a mi népünk. Ez az igazi. Van itt minden, amit csak íróember keresni akar. S ha úgy nézi meg őket, hogy meg is látja őket, soha ki nem fogy az írnivalóból. Idő múltán itthon is, az országos lapokban is irodalmi dolgozatok jelentek meg, melyek megérdemelt érdeklődést keltettek. Szerzőjük Homok, ugyanaz a Homok, aki most ezt a könyvet kiadja. Őszinte, meleg és igaz dolgok voltak azok, melyek azóta számban, de erőben is egyre gyarapodnak. Azóta egy csapáson járunk s be-benézünk a muskátlivirágos ablakokon, betekintünk az udvarokra, hol öreg eperfa alatt koros emberek ülnek még korosabb ócska malomköveken. Járunk a föld illatával terhes szántásokon, a tarlókon, a nyúlbúvásos akácerdők avarjain. Homok megtalálja a kubikost, a barlanglakó téglaverőt s egyéb mindenféle istenteremtette szegény embert. Csak keresse továbbra is, mert a bánya koránt sincs kimerítve, inkább valamennyien, akik járjuk, csak egészen a tetejét durkáljuk még. Ez a könyv itt: ez a szabadlevél arra, hogy kutathat és kereshet, és ugyancsak ez a könyv a bizonyság arra, hogy e munkákhoz jogosultsága van. Ez a könyv mutatja, hogy megtalálta azt a földet, ahol a lábát megvetheti, a magyar földet, melyen a vaseke mellett az acélpenna is talál szántani valót.