Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében

zsidó arány a 82 %-ot kitevő katolikus népesség társadalmi nyitottságának eredménye lenne pusztán, de a város egyetemes érdeke mellett kétségtelen, hogy az arányok ilyetén alakulásában a zsidók asszimilációs hajlandósága mellett, a befogadókészség társadalmi indítékai is szerepet játszottak. Megerősíti e vélekedésünket az 1870. évi adatfelvétel - a Palánk belső összetételének elmozdulása a katolikus népesség további csökkenéséből (76 %) és a zsidók további növekedéséből adódott. Közel a duplájára emelkedett 13 év alatt az izraelita vallásúak létszáma, bár ez arányaiban csak 4 %-os növekedést jelentett, mert ugyanakkor egyéb felekezetek hívői körében is rohamos létszámnövekedést tapasztalhatunk. A görögkeleti vallás híveinek száma is megduplázódott, de protestáns vallások esetében 3-4szeres növekedésről beszélhetünk. Mindenesetre az izraelita vallásúak jelenléte megközelítette immár a 20 %-ot a Palánk össznépességén belül, ami Arad (10 %) és Pécs (8 %) hasonló mutatóival szemben jelentékeny szegregációs enyhülésre utal. Ha ehhez hozzászámítjuk a Belvárossal egybeépült Rókus 7,6 %-os zsidó népességét, akkor gyakorlatilag a Szegeden élő izraeliták lakóhelyi kiterjedését, messze az eredeti házkörön (gettó) túlterjedő vonallal írhatjuk le, de nem terjeszthetjük ki a társadalmi, gazdasági, de földrajzi értelemben is távoleső rusztikus tiszaparti zónákra. Korrellál a belvárosi növekedési trenddel a zsidók lakóhelyi visszahúzódása a fenti körzetekből. Felsőváros és Alsóváros izraelita lakosainak számaránya pontosan a felére esett vissza a jelzett időszakban. A Palánk "úri város" jellege a nép nyelvén még elsősorban hatalom, a befolyás szinonimáját jelentette a 19. század első felében. Vele szemben "Felsőváros gazdag város" minősítés ugyancsak nem tekinthető az előbbi polgári alternatívájának, bár a reformkorban kétségtelen Felsővároson élt a legtöbb gazdag ember, ha nem is a leggazdagabb^

6

. Sajnos a polgárrá váláshoz legközelebb álló szegedi társadalmi csoport későbbi sorsa igazolja, hogy a gazdagság önmagában sem úrrá, sem polgárrá nem avat. A Palánk és a Felsőváros 19. század eleji ellentétének dichotóm, úri gazdag, kifejeződése a század második felére a polgáriság-úriság ellentétébe csapott át teljesen más tudattartalmakkal, mint amelyek a rendi időkben e két fogalomhoz kapcsolódtak. Adalékokat szolgáltathat e megállapításhoz a háztartás-szerkezet vizsgálata. (A zsidó-keresztény háztartásonkénti szegregációs indexet lásd a 2. táblában.) A népszámlálási ívek szerkezete sajnos csak az 1857-es esetében tette lehetővé, hogy a zsidó - keresztény szegregációs indexet kiterjesszük a háztartás-szerkezetre is. Táblázatunkból látható, hogy külön házakban és homogén háztartásokban megnyilvánuló keresztény különállás mértéke (77,53) a Palánkban kisebb a katolikus népesség általános arányánál (84).