Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében

Ugyanakkor a zsidók felekezeti jelenlétük százalékos értékét (15,3 %) meghaladóan reprezentáltak (19,60 %) a valamilyen módon vegyes együttélési formákban. A külön, önálló házban létesített homogén zsidóháztartások nagyságával (2,87 %) szemben ott találjuk az egyazon házban, de külön lakásokban vezetett zsidó és keresztény háztartásokat - az összes 18,40 %-át-, illetve az 1,2 %-ra rugó, vallásilag vegyes közös háztartásokat. Fontos összefüggésre hívják fel ezen adatok a figyelmünket: a városrész felekezeti viszonyaiban kimutatott zsidó részarányt meghaladja a szűkebb lakókörnyezetben (ház, lakás, háztartás) regisztrált együttélési mutató. Nem mást jelentett ez, mint azt, hogy a lakosság nagyobb arányokban keveredett a zsidónépességgel, mint amennyit az az össznépességen belül képviselt. Azaz a palánki zsidóság kb. 20 %-a tekinthető lakóhelyileg - háztartásilag is tisztán homogén képződménynek, míg a többség az együttélés különböző formáiban, a keresztényekkel való lazább - szorosabb lakóhelyi keveredésben élt. Ebbe természetesen beleértettük azokat a vallásilag vegyes lakóközösségeket, ahol a ház közös volt, de benne elkülönültek a keresztény és zsidó háztartások. A 467 kevert elhelyezésű háztartásból kb. 150-et tett ki a zsidó lakófelek száma, ami palánki orientációt tükröz. Feltűnő, hogy a homogén zsidó háztartások aránya alatta maradt a zsidóság össznépességen belüli arányánál (4,8 %), amiből joggal következtethető, hogy a letelepedés számára kijelölt lakóhelyi körzetben - ha a homogén zsidó háztartásokat azonosítjuk az elkülönített városrészen lakó izraelitákkal - pusztán a zsidóság 2/3-a lakott, 1/3-a azon kívül talált lakóhelyet. Ha ehhez hozzávennénk a vegyes vallású háztartásokat (1,2 %), akkor a fenti tendencia megerősödését látjuk. T.i. azokat tekinthetjük vallásilag vegyes, de zsidó többség jellemezte háztartásoknak, ahol az izraelita családfő önálló háztartással nem rendelkező keresztény alkalmazottat tartott. Alsó- ill. Felsőváros alacsony zsidónépesség arányát a terület rusztikus jellege, illetve az a tény indokolta, hogy a kimutatásban nem szereplő egykori felsővárosi rész, Rókus volt a betelepülni szándékozó idegenek felszívó körzete. De a vallási és háztartási index e két városrészben is, az utóbbi javára kimutatható keveredési arányokat jelez. A vallási elkülönülés demonstrálásának szándéka, egyszersmind a Szeged polgári közösségében való gyökéreresztés igénye vezette a hitközséget, amikor a palánki régi izraelita temető átengedését kérték a tanácstól27. Indoklásukban az izraelita vallás szokásai szerint zajló temetési szertartások fontosságát, a hitbéli meggyőződést, hovatartozást a temetőt elkülönítő kőfallal is kifejező kultikus helyet kértek, mely nélkül nem teljes a szegedi zsidóság élete. Figyelemreméltó, hogy a felekezeti szegregá-