Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében

mázasának szerkezetét összeállítjuk, kiderül, hogy 95 %-ban a birodalom nyugati területeiről, illetve nyugati országokból vándoroltak be. Palánkbeli koncentrációjuk s a rusztikus körzetek szinte érintetlenül hagyása ezzel a nyugati háttérrel, illetve annak tartalmával az urbanizációs készségükkel, a városi létforma nagyobb adaptálási kényszerével volt összefüggésben. Igaz a Palánk sem számított modern értelemben vett burzsoá vagy piaci központnak, de a közigazgatás és kultúra városképző funkciói vonzották az e funkciókat piaci, szállítási ismeretekkel bővítő kereskedő elemet, az első modern tőketulajdonosokat, a terménykereskedőket. Alsóváros, bár közjogi alkatrésze Szegednek, falusias arculata, mezővárosi közélete miatt nem lehetett oly vonzó egy urbanizáltabb környezetből érkező idegen számára. Ámbár az sem kizárt - sajnos a számsorok hideg racionalitása erre vonatkozóan csak feltételezéseket enged meg -, hogy épp az eltérő tradíciók miatt kisebb fokú lehetett a befogadási készség is. Azaz a civitas (Palánk) rendi előírásából fakadó hivatalos elkülönítés, az oppidumban társadalmi természetű kirekesztésben jutott kifejezésre. Ennek látszólag ellentmond az iparosodott Felsőváros hasonlóan homogén vallásszerkezete. Azonban ehhez tudnunk kell, hogy belőle kinövő Rókus keletkezésének és fennmaradásának valóságos oka, a bevándorló idegenek letelepítése volt. Később saját arculattal, foglalkozási struktúrával (mezőgazdasági ipar) rendelkező autochton városrésszé vált, de a zsidók beköltözésének időpontjában főként a Felsővárost mentesítő szegregációs szelepként működött. Tápay Szabó László, Reizner, Bálint Sándor kutatásai a keresetmódok tradicionális különbségéből levezetve jellemezték az élet- és gondolkodásmód, viseleti, érintkezési kultúra regionális különbségeit^, Saját kutatásaim empirikus - anyakönyvi - forrásanyagon bizonyítja pl. a felsővárosiak házas endogámiáját. Azt mondhatnánk, hogy Felső város homogén vallásos környezete részben épp gazdagságával, a polgári módon viselkedő tőke itteni felhalmozásával volt összefüggésben. A Szent György utca valamikor a felsővárosi úri parasztok, a "Gazdagok utcája"25 nevet kapta a nép ajkán, mintegy lokalizálva egy társadalmi csoport térbeli kiterjedését. A zsidóság 15 %-os palánki jelenlétének másik fontos tanulsága, hogy mindez a korlátlan ingatlanszerzést és szabadmozgást lehetővé tevő belügyminiszteri rendelet előtt két évvel mutatható ki. Tükröződik benne az állami hatalom és önkormányzati érdek erőviszonyainak aktuális mértéke: a felsőbb tilalmak hierarchikus rendje ellenére Szeged kvázi csalt a zsidók házvásárlási ügyleteiben. Egy elvileg tiltott letelepedési zóna ily mértékű megnyitása ténylegesen a szegregáció ellen hatott. Nem állíthatjuk, hogy a 15 %-os