Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Nagy Vera: A szentesi takácscéh jegyzőkönyve

Templombeli Isteni Tiszteleten meg jelenjen annyival inkább mivel a' Legényt sem gazdaságbeli gondja, sem Majisztere parantsolatja attól el nem vonhatja". A mester iránt a Legény is tisztelettel tartozik, annak szavát meg kell fogadni, mesterségbeli dolgokban és viselkedésben egyaránt. A legény tartsa szavát, különösen akkor, ha bizonyos időre eligérkezett egy mesterhez, ha pedig el akar jönni, időben jelentse be és számoljon el mesterével, valamint a kis társaság dékánjával, hogy tartozása ne legyen, "... tarisznyájjába úgy rakodjon el hogy a Házbéliek Közül Lássa valaki né hogy a

1 mondasson, hogy s' gazdájjáét is tarisznyajjába tette." Voltak bizonyos szolgáltatások, amelyekkel a szokás alapján a mester tartozott a legénynek, de mivel ezeket semmiféle írott rendelet nem szabályozta, nem volt kötelessége, csupán a legény jó magaviseletén múlott, hogy megkapja: "...a mi Czéhünkben szokás és az Országnak némelly részében hogy a' Legénynek fehér vagy is slsó ruháit ki masse 2~ az Asszonya, Húsához tzukmist vét, s ágyat adnak alá." Nem részletezik minden kötelességét, mondván, hogy ezeket a többiektől fogja eltanulni, "... A mire pedig a Kereszt Attyai tanítják azt senkinek nem lész szabad ki beszélni". A legények közé való bevételkor 10 garast és egy pint bor árát tartozik fizetni a belépő. A legényi állapot már bizonyos rangot jelent, amit ki is fejez az utolsó mondat: "... 's eddig ha volt István, pista, ezután Légyen István Mester s mondattasson szabad Legénynek". Az általános érvényű határozatok többsége szintén az inasokra, legényekre vonatkozik. Míg korábban az inasok felvételének leírásában szerepel bizonyos bér, addig a céh 1Ë1A. január 9-én úgy rendelkezett, hogy a tápláláson és a tanításon kívül egy mester se Ígérjen semmiféle jutalmat /fehér ruhát, dolmányt/ a beálló inasnak a töb-