Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Nagy Vera: A szentesi takácscéh jegyzőkönyve

lasztott, akik közül az egyik a céhmester, a másik kettőt tetszés szerint választhatta. Ha a mester rosszul bánt az inassal /nem adott enni neki, télen mezítláb járatta stb./, hozzájuk fordulhatott panaszra. A kezesek az ügyet kivizsgálták, s ha a mester valóban hibás volt, megbüntették, de ha az inas vádja alaptalan, ő bűnhődött. Az inas akkor sem szökhetett el, ha rosszul bántak vele. Ilyen esetben a kezesek keresték meg és hozták vissza, s minden elmulasztott napért plusz egy hetet kel lett szolgálnia. Hogy a legények ne használják ki túlságosan az inast, úgy rendelkeztek, hogy a mester tudta nélkül nem lehet küldözgetni. Az inasra szegődtetésekor és szabadulásakor anyagi terhek is hárultak, bére pedig ekkor "... minden esztendőre egy pár fehér ruha, Télire Lábbeli a mi a Gazdájjától ki telik tzizma, bakants vagy botskor nyáron pedig mezítláb, felszabadulásakor egy ujjas mándli helyett fog adni a Maiszter 4 f tot és 30 krt Korábbi szokás szerint kaphatott az inas mándlit, amit ekkor már pénz helyettesített. Mindezt valószínűleg az elszegődő inas előtt olvasták föl, mert az utolsó mondat így szól: "Ehhez tartsa magát az Inas s elmehet." Témájában szorosan ide kapcsolódik "Az Inasok felszabadításának módja" című rész, amely a legények főbb kötelességeit rögzíti. Az inas és a legény állapota közötti különbséget így fogalmazták meg: ha "... kötelességedben restül s szivségtelenül jártál el meg vertek, s Hutzfutnak s mindennek mondtak még is tsak Inas maradtál, a Mesterségből ki nem tsaptak, de már ezután másképpen lesz állapotod, Mert ha a Mester Legényi Regulákat meg nem tartod, s ha valaki betstelen magad viseléséért le huntzfutol, mindjárt nem vagy Mester Legény mig betsületedet pénzzel vissza nem váltod...". A kötelességek között most is elsőként szerepel az "Isteni Félelem": "Vasárnap és Innep napokon Kétszer a'