Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Nagy Vera: A szentesi takácscéh jegyzőkönyve

szüksége attól el nem vonja". A templomban pedig "... ha tisztességesen nem viseli magát, meg fog páltzáztatni". A mesterség jó megtanulása mellett az alapanyaggal való gazdaságos és becsületes bánásmódra hívják fel figyelmét. "A Keze alá bízott fonállal hiven bánjon, abból leg kisebbet is el ne vessen, se kuszálva sem pedig más tsalárdsággal". A tolvajokra a legsúlyosabb büntetés vár; "... ha pedig lopásba tapasztaltatik, keményen meg fog érte páltzáztatni a czéh háznál a küszöbön, s azontúl soha többet bé nem vétetódik". Sok más céhhez hasonlóan itt is büntették a döghöz nyúlást, "minthogy a Mesterség tisztát kivan", ezért az inas büntetése az addigi szolgálati idö elvesztése volt, újra kezdhette az inaskodást. Idővel valószínűleg hatályon kívül helyezték ezt a büntetést, mert át lett húzva. Az inasnak nemcsak a mesterséggel kapcsolatos feladatokat kellett ellátni, hanem voltak ún. "Házi Kötelességei" is, mint például " . . .Kurtzára, Kútra való járás kötelessége. Ha vagyon tanító Mesterének Tehene, Sertése, azt kihajtani, étetni, itatni gondja Légyen, A Műhelyt kiseperje tisztán tartsa... Ha Tanító Mesterének Szüksége hozza magával akár Rétre, Szöllőbe, Szállásra el menni tartozik ctt híven dolgozzon mintha mindég vélle volna Tanító Mester Lira". Még egy - a mesterségtől távol álló - feladata volt, amely szolgáltatásról utóbb lemondhattak a mesterek, mert a mondatot áthúzták. "A Gazdájja Lábát valahányszor kívánja meg mossa." Törődtek az inas ápoltságsval is : "A maga tisztán való tartására, feje fésülésére is gondja Légyen". A kötelességek felsorolásából kiderül, hogy a még gyerekkorban lévő inasok szigorú felügyelet alatt éltek, s napjaik kemény, sokszor nem a mesterségbe illő munkával teltek. Ez a mesterek részéről visszaélésekre adott lehetőséget. Ennek elkerülésére az inas három kezest vá-