Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Kürti Béla: Csongrád megye avar kori településtörténetének vázlata

század második felében/ két nagy tömbben került sor: a Tisza-Maros-Aranka folyók közén /délen esetleg tovább a Temes, Béga vonaláig/; valamint a KörÖs-Kurca-Kőrógy patakok vidékén, a mai Szentes és Hódmezővásárhely közé esö területen. Mjndkét tájegység kisebb-nagyobb folyókkal, patakokkal keresztül-kasul szabdalt terület; jófüvű legelőket kínált a keletről érkezett pásztornép elcsigázott állatállományának. A fent jelzett két nagyobb központon kívül néhány szórványosan elhelyezkedő lelőhellyel számolhatunk a Hód-tó környéki földhátakon, ill. a Duna-Tisza közén is. A korszakot jellemző temetők kicsinyek; magas bennük a fegyveres, lovas, gazdagon díszített övvel eltemetett férfiak aránya. A fenti leletekkel közel egy időben, b VI-VII. század fordulóján kerülhettek földbe a csengelei és a csanyteleki vezéri sír /KÜRTI 1984/ halottai is. E sírok már jelzik a korai avar kor második periódusának fő tendenciáját: a Tiszántúlon megsűrűsödnek a lelőhelyek; az itt megtelepült avar nemzetségek szállásterületüket a DunaTisza közti oldalra is kiterjesztik: ez utóbbi területen is megnő a temetők száma. /Ugyanakkor azonban még mindig a folyók közelében maradnak, nem húzódnak be a homokhátságra. - KÜRTI 1983.

a 19G-191/. A korszak sírjainak leletgazdagsága még mindig feltűnő; a jellegzetes korai gyöngyökön kívül a legjellemzőbb lelettípus az arsnyból vagy ezüstből készült nagygömbös fülbevaló. A korszak lelőhelyeinek áttekintése során óhatatlanul átlépve a megye- és országhatárt, talán nem tévedünk nagyot, ha az egykorú avar lelőhelyeket, ezek társadalmi tagozódását /azaz: az egyes temetők, sírok gazdagsága közti különbséget/ és a földrajzi környezetet figyelembe véve feltételezzük, hogy a tiszántúli avar lelőhelyek három nagyobb területi csoportra /nemzetségre?/ tagolhatok, melyek élén egy-egy rangosabb sír ha-