Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)

Csongrád megyében egy átlagos hőmérsékletű és csapadékú évben a két íaj rajzási maximuma között 10-15 nap különbség van. Az eddigieket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Theophilea ritkaságának egyik oka az, hogy a gabonákat tekintették tápnövényének. Minden bizonnyal ez is közrejátszott fokozott védelmében. A sokáig szórványosan előkerült cincéreket a gabona monokultúrák vegyszeres növény véűelmétól féltették... Századunk elején Winkler /1924-1932/ a Theophilea cylindricollis egyedüli lelőhelyeként a Kaukázust említette. Állatföldrajzi adatához hosszú ideig minden ökológiai- etológiai támpont hiányzott. Közel fél évszázaddal később Kaszab /1971/ ezt írta a Theophileáről : . . . "rendkívül ritka. Életmódjáról, lárvájáról semmit sem tudunk." Ilyen körülmények között érthető, hogy az első teljességre törekvő magyar faunaösszegzésben /Paszlavszky - szerk. - 1900, 1918/ nem találjuk meg a fajt. A Theophilea cylindricollis makroareájának és autökológiai paramétereinek ismeretlensége folytán a román faunafüzetből /Pánin és Savulescu 1961/ szintén kimaradt. A faunafelméréseket egyértelműen a bizonytalansági tényezők akadályozták. Egyetlen közép- vagy közép-keleteurópai gyűjtő sem keres olyan fajt, amelyről mindössze azt tudja, hogy néhány példánya előkerült a Kaukázusból. Ráadásul a könnyen fellelhető Dorcadiónokon és a sporadikus elterjedésű Phytoecia scutellatán kívül 1974-ig más füvekben fejlődő^Közép-Európában előforduló cincérről egyetlen irodalom sem tesz említést. A Dorcadionok könnyen begyűjthetők, a Phytocea scutellata megfogása annak ellenére, hogy kövek és száraz trágya alól is egyelhető, mindig szerencse kérdése. A Cerambycida specialisták érdeklődését sokáig elkerülték a füvek.