Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)

Az elmúlt 50 évben az alap és az alkalmazott ökológiai kutatásokban mindinkább előtérbe kerültek a matematikailag kiértékelhető módszerek. Az új követelmények együtt jártak a mechanikus gyűjtőeszközök előtérbe kerülésével. A korábbi egyelő gyűjtések jelentősen visszaszorultak, funkciójuk megszűnt, esetleg átalakult. Mindez a múzeumi területfelmérésekről és az amatőrök hasonló tevékenységéről is elmondható. A fitofág Coleopteráknál a fűhálózások anyagában a nagy számok törvényét követve véletlenszerűen mindig akadnak az adott terület faunájára újnak bizonyuló fajok. Rajzásidő és tápnövényismeret nélkül természetesen nem lehet egy bogarat nagyobb példányszámban fűhálózni. A faj makróareájára vonatkozó ismereteinket viszont akár egyedi példányok adatai is jelentősen kibővíthetik, körvonalazhatják azt. így Kaszab /1971/ már említett munkájában az alábbi területekről közli a Theophilea cylindrical lis előfordulását: kisázsiai Örményország, Kaukázus, Donyecmedence, és Magyarország. A lelőhelyek pontuszi géncentrumra utalnak. A recens populációk ökológiai igényei azonban kizárják ezt és inkább a pontomediterrán fajokkal mutatnak rokon vonásokat. A postglaciális sztyepp korszak pontuszi Coleopterái kevés kivétellel talajlakók. A mediterrán jellegű fajok többsége fitofág /Kaszab és Székessy 1953, Székessy 1953/, a Theophilea cylindricollis a nagy ökológiai valenciájú fajok közé tartozik. Eddig ismertté vált /és feltételezhető/ tápnövényei sem hozhatók kizárólagos kapcsolatba a pontuszi régióval. 1971-ben hazánkban a Theophilea 3 lelőhelyét ismertük /Kaszab 1971/: Zirc, - 1 példány a TTM gyűjteményében -, Villányi hegység - 1 példány a TTM gyűjteményében és 5iklós - itt csehszlovák rovarászok 4 cincért találtak /Szalóki 1976/.