Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)
fejlődéséhez a gabonák szára legfőbb az érés kezdetéig lehetne megfelelő tápanyagforrás. Ha szűkebb környezetünket, Csongrád megyét nézzük, akkor a Kakas-féle éghajlati atlasz szerint az őszibúza érésének kezdete sokéves átlagban VII. 5., a tavaszi árpáé VI. 30., a rozsé VII. 5., s zabé VII. 10. Hazánk ieghűvösebb tájain ezeket a fenofázisokat mintegy 10. nappal később észlelték. A gabonák érési ideje természetesen csak úgy értékelhető, ha körül tudjuk határolni a Theophilea életmódját. Ez meglehetősen nehéz, mivel a cincért eddig még nem sikerült senkinek kinevelni. Kinevelés hiányában pedig analógiák keresésére szorítkozunk. Anélkül, hogy az erősen hasonló habitusnak túlzott jelentőséget tulajdonítanánk, mind táplálékspektrumban, mind viselkedésmódban a Calamobius filummal fedezhető íel a legtöbb egyező vonás. Ez a Cerambycida 1 éves fejlödésmenetű. A kikelő lárva először közvetlenül a kalász alatt rág, majd a szarban lefelé halad,végül a talajban bábozódik /Klausnitzer és Sander 1 ?78. / Ez esetleg a talajszint alatti növényi részt is jelentheti?/ A talaj felé haladó "negatív" irányú rágáskép a lágyszárú növényekben fejlődő cincérfajóknál általános szabályként érvényesül. Ehhez szinte kivétel nélkül a talajszínt alatti növényi részekben vagy magában a talajban történő bábozódás kapcsolódik. Ez jellemző a már említett Calamobius filumon kívül a legtöbb Phytoeciára és az Agapanthiákra /Demelt 1966, Heyrovsky 1955, Klausnitzer és Sander 1978, Kaszab 1971./ Munkahipotézisként induljunk ki abból, hogy a Theophilea cylindricollis vagy a talajban maradó növényi részekben vagy magában a talajban bábul. A peterakástól a gabonák éréséig így is annyira rövid az idő, hogy a kifejlődés teljesen lehetetlen. A Theophileánál valamivel később rajzó Calamobius filumra ugyanez vonatkozik.