Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Védett cincérek I. Hengeres szalmacincér (Theophilea cylindricollis pic.)

Gaskó Béla: VÉDETT CINCÉREK I. HENGERES SZALMACINCÉR /THEOPHILEA CYLINDRICOLLIS PIC./ A hengeres szalmacincér /Theophilea cylindricollis Pic/ hazánkban 1982. VII. l-e óta ún. területen kívüli védettséget élvez. Egyetlen példány eszmei értéke 10.000 Ft. A cincér egyike a problematikus védett fajok­nak. Ismertté vált hazai lelőhelyein populációi erősek, közvetlenül nem veszélyeztetettek. Fokozottabb védelmét "ritkaságára" hivatkozva aligha lehet indokolni. Úgy tű­nik, ez sokkal inkább a védettség elrendelésekor ismert kevés háttérinformációra vezethető vissza. 1982-ben adott magyar neve mindenesetre egyértelmű­en erre utal. Sajnos, a Cerambycidáknál a legtöbb tápnö­vényről elnevezett fajnév félrevezető. Például a diófa­cincér semmivel sem kötődik jobban a diófához, mint vagy tucatnyi más lombos fához. Oligo- és polifág fajoknál így nagyon nehéz, csaknem lehetetlen megfelelő nevet ta­lálni. Még veszélyesebb az, ami Theophilea esetében is történt. Olyan speciesnek, amelynek nem kielégítően is­mert a tápnövénye, ne adjunk tápnövénynevet. A hengeres szalmacincér ugyanis, nevével ellentéte ben, sohasem fejlődik ki gabonák szárában. Valószínűleg a szalmacincér /Calamobius filum Rossi/ sem, de itt a névadásnak legalább van irodalmi alapja. Reitter /1908­1916/ a faj tápnövényeként a különböző gabonákat említi, amit a későbbi szerzők /Klusnitzer és Sander 1978/, Ka­szab 1971, Heyrovsky 1955/ átvesznek. Horion /1974/ konkrét adatokat közöl - kérdés viszont, hogy ellenőriz­te-e? A Theophilea cylindricollis-nál maradva, a lárvák

Next

/
Oldalképek
Tartalom