Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)
RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Vörös Gabriella: Későszarmata – kun kori település emlékei Bordány határából
kat ismerünk a szarmata telepekről. A 4. század végén 9 egy egészen új főzőfazék-típus jelenik meg. Ezt már lassú, vagy kézikorongon formálták, az alapanyag soványításához csillámos, durva szemcséjű homokot, máskor kőzúzalékot vagy aprószemű kavicsot használtak. Égetésük magasabb hőfokon történik. A típusjegyek szinte minden példányon ugyanazok: ívelten kihajló, vízszintesre levágott perem, szinte mindig a perem alatt illetve a vállon helyezkedik el a díszítés. A bordányiakat vállukon körbehaladó, fésű-szerű eszközzel halványan bekarcolt vonalköteg, illetve ferdén vagy függőlegesen elhelyezett háromszög alakú, beszúrkált mintasor díszíti. A váll gömbölyű, az edény az alja felé egyenletesen öszszeszűkül. A fazekak harmadik csoportja gyorskorongon formált. Anyaga gondosan kidolgozott, egyenletes elosztású, egyforma nagyságú, legömbölyödött, pici kavicsocskák sokaságával soványított. Az edények fala vékony, egyenletes vastagságú. Ezeken a darabokon nemcsak a korongnyomokat lehet megfigyelni az edény belső oldalán, hanem az edényaljakon a korongról való leválasztás, mégpedig levágás nyomait is. A gyorskorongon formált finom házikerámia nem túl gyakori a későszarmata települések anyagában. Olyannyira nem, hogy párhuzamok után kutatva - bár nem teljes az anyaggyűjtésünk - mindezidáig s bordányi 4 töredék mellé csak további 7-et sikerült felsorakoztatnunk két lelőhelyről. 10 A legkézenfekvőbb kérdés: vajon milyen úton-módon kerül ez a korábban ismeretlen, új kerámia a későszarmata telepekre? Véleményünk szerint figyelemreméltó körülmény a lelőhelyek topográfiai helyzete, mármint az, hogy az analógiákat szolgáltató települések mindegyike a Duna-Tisza