Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Szerelmi jóslások Makón és környékén

kialakulóban. A jóslások zöme azt tudakolja, mikor megy férjhez a lány, ki lesz a férje, de bizonyos jelekből következtetni tudtak arra is, merre viszik őket férjhez. Legtöbb adatunk a jövendőbeli férj személyére vonatkozik, de igyekeztek megtudni leendő társuk külső-belső tulajdonságát, foglalkozását is. A Makón és környékén ismert szerelmi jóslásokat az előbbi csoportosításban mutatom be. Saját gyűjtésemen kívül adattári anyagot is felhasználtam. A hagyományos paraszti társadalomban szigorú rend követelte meg, hogy a lányok időben férjhez menjenek, ezért a leendő férj személyén kívül elsősorban az foglalkoztatta a fiatalokat, hogy a hagyományoknak megfelelőnek tartott időpontban találnak-e társat maguknak. Igen gyakran analógiás alapon következtettek erre. Például Makón szilveszterkor éjféltájban kiszaladt a lány a fásszínbe, s ott felkapott egy nyaláb fát. Rögtön meg is olvasta. Ha páros számú volt a felkapott fa, abban az évben férjhez ment, ha páratlan, akkor nem. A páros-páratlan jelenség analógiáján alapszik a Földeákon ismert derelye-főzés szokása is. Ott karácsonykor vagy húsvétkor a fövő derelyéből villával kivettek néhányat. Ha páros volt a villán lévő derelye, a lány is "páros" lett abban az évben. Ellenkező esetben a vénlány ság várt rá. Földeákon ismert volt még az a szokás is, amely szerint pénteki napon megrugdosták a lányok a disz nóőlat. Ahányat röffent a disznó, annyi év múlva ment férjhez a lány. Vannak időponthoz nem kötött események, amelyek a közelgő házasságkötést jelzik. Makón azt tartja a néphit, hogy ha egy lány ágya fölött a pók egy szálon leereszkedik, a menyasszonyi fátyolt szövi. Ez azt jelenti, hogy még abban az évben férjhez megy a lány. Apát-