Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Farkas Gyula: Temetési rítus és nemiség

alapján problematikussá válik. A döntést elősegítik azok a mellékletek, amelyek a nemekre jellemzőek, mint pl. az őskorban az eltérő oldalra történő fektetés a sírban, egy avar kori tűtartó, vagy egy honfoglaláskori íj. Ezért az előzőkben említett kromoszómális, gonadális, szomatikus és pszichoszexuális nemiség mellett megítélésem szerint a történeti embertanban az azokkal szoros összefüggésben levő, a társadalom által megítélt nemiség szempontját is szükségesnek tartom felvetni. Mit értek ezen? Az, hogy az eltemetéskor az egyén mellé milyen tárgyakat tesznek nem elsősorban a meghalt egyéntől, annak kromoszómális képétől, gonadális nemiségétől, netán pszichoszexuális tudatától függ, hanem a -társadalomnak az ítéletétől. Attól tehát, hogy őt a társadalom, környezete, melyben élt minek tartotta. Amikor tehát a régészeti mellékletek alapján ítéljük meg a csontváz nemét, akkor lényegében csak szomatikus nemiségét lienotipusát/, bizonyos vonatkozásban - áttételen keresztül - kromoszómális nemiségét is konstatálva elsősorban azt vesszük alapul, hogy őt a társadalom minek tekintette a nemiség szempontjából. Nem vitás tehát, hogy az egyén biológiai nemiségét ez az ítélet nem teljesen mértékben tükrözi. A társadalom által megítélt nemiség esetében a problémát szerintem az okozza, hogy a temetkezési rítus nem mindig adekvát, vannak - meglehetősen nagy számban - olyan csontvázak, melyek mellett nem találunk mellékleteket, vagy éppen a nemiséggel ellentétes a mellékletük /pl. avar kori férfi mellett orsókarika/, vagy temetkezési rítusuk nem felel meg az általános tapasztalatoknak. A nemiség és a temetkezési ritus kapcsolatára nagyon jó példa a férfiak és nők eltérő oldalra való fektetésének őskori szokása. Az antropológiai módszerekkel meghatározott szexus