Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

RÉGÉSZET ÉS EMBERTAN - Farkas Gyula: Temetési rítus és nemiség

és a rítus kapcsolatát ún. kontingencia- táblával ellenőrizhetjük, ahol a két jelenség függetlenségének próbáját chi-négyzet próbával vizsgálhatjuk meg. A két jelenség - az antropológiailag meghatározott szexus és a temetkezési rítus között - matematikai korreláció mutatható ki. Ez a rendkívül csekély kapcsolatra utaló neolitkori 0.019-es korrelációs együtthatótól kezdve a korai bronzkorban nagymértékű kapcsolatra utaló 0.740-es, majd a késői bronzkor végére jellemző 0.075-ös értékek között változik. Emellett még olyan eltérés is van, hogy a férfiakat a rézkorban a jobb-, a nőket a baloldalukra, a korai bronzkorban pedig ettől eltérően /a férfiakat a bal-, a nőket a jobboldalukra fektetve/ temették el. A példák tehát önmagukban is ellentéteket hordoznak. Két régészeti korszak esetében is eltérés van a nemiség és a fektetés módja között. Ez talán azt jelentené, hogy a társadalom által történt megítélés módja eltért a két különböző kultúránál? Nem valószínű. Mindenesetre a példa azt igazolja, hogy még matematikai módszerrel igazolt kapcsolat esetén is a mellékletek, illetve a temetkezési rítus és a nemiség között összefüggés merev alkalmazása komoly tévedések forrása lehet. A megoldást e téren nyilvánvalóan a jövő kutatásaitól várhatjuk, amelyeknél a hitelesség maximális biztosítása, a régész és antropológus önálló véleményének tárgyi bizonyítékokkal való alátámasztása és a szoros együttműködés lehet a megismerés biztosítéka. Másrészt azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalom által történt megítéléskor elsősorban az egyén magatartása, viselkedése, a társadalomban betöltött szerepe dönthette el, hogy milyen mellékletet helyeznek a sírban melléje, vagy milyen rítus szerint temetik el. Kérdés azonban, hogy a szexuális viselkedésben nyíltan meg nem mutatkozó aberrációk esetében hogyan érvényesül