Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.
NÉPRAJZ - Fejér Gábor: Marchiai Jakab széke, a legrégibb ismert magyarországi ülőbútor
scr.yitb.atc megoldásként, a kizárólagosság igénye nélkül - korabeli dél-magyarországi ferences szerzetest kell feltételeznünk. Tudjuk, hogy a ferencesek folytattak iparos tevékenységet. Az viszont nem dönthető ei, hogy a készitő magyar, vagy valamelyik közeli országból való volt-e. Ez azonban nem feltétlenül hat hátráltatóan a kutatásra. Sok példa van ugyanis arra, hogy a készitőnek/átadónak alkalmazkodnia kellett a meg rendelő/befogadó által támasztott igényekhez, és e rendelkezésre álló feltételekhez. Másfelől a technológiák nem köthetők etnikumhoz, hanem sokkal inkább függvényei a térnek és az időnek. Megemlítendők még az általános és regionális kultúrtörténeti vizsgálatok, melyre vonatkozóan a szakirodalom igen bőséges választékot kinál, ezért itt most nem térek ki erre. Ki kell emelni viszont azt a technikatörténeti tényt, hogy a faipari szerszámok specializálódása sajátos fejlődési szinten a 15. századra már végbement. Végül pedig meg kell keresnünk a tárgy párhuzamait a kul túrtörténetben. Mindezeken túlmenően a munka tárgyát képesik azok a vizs gálatok, melyek a készítés technológiáját és a szerszámhasználatot kívánják tisztázni. Mielőtt a tapasztaltak ismertetésére és értelmezésére sor kerülne, megjegyzem, hogy a szék szétszerelése nélküli ténymegállapításokkal a kutatás nem tekinthető lezártnak; és a szerszámhassnálatra vonatkozóan csal: a konkrét korabeli szerszámok ismeretében mondható adekvát vé lemény. Az 1. ábrán látható széket a néprajzi szakirodalom léevázasként ismeri. Tektonikus, szerkezeti formajeilegő karosszék juharfából, az ülőfelület faháncs íonat. A lábcsszekötők kivételével négyszög szelvényű szerkezeti elemekből építkezik A díszítőelemek visszafogottak: a gótikus csúcsdisz, a karfa áttört periodikus motívumai, a háttámlán és a karfán megfigyelhető ékscros mintázat, valamint a négyszögletes darabokon több helyt előforduló élszedés /fózolás/ illetve az első lá-