Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850-1914 között

a legelődijat kétszeresére emelte, a gazdák állattenyésztési kedve hanyatlott. A 19. század végén valamennyi állatfajtánál csökkent a közlegelőre kihajtott jószágok aránya, de más alföldi telepü lésekhez viszonyítva igy is jelentős maradt: 1895-ben a szarvasmarháknak 58 %-át, a juhoknak 68 %~át tartották tavasztól késő őszig a külső legelőn, a lovaknak és a csikóknak viszont már csak 10 %-át váltották ki a pusztára. Az állatállomány 1911. évi és a közlegelőn tartott állatok 1910. évi mutatóit összevetve úgy látom, hogy a szarvasmarhák külterjes tartásmódja volt a legszámottevőbb: 1910 körül az állomány 40-41 %-a még tavasztói őszig a pusztán legelt. Ebben - a legeltetés lehetőségén kívül - két tényezőnek tulajdonitok szerepet: 1. Szegeden az állomány nagyobb része a század előn is magyar fajta szürke marha volt, amelyet a :szaporulatáárt és húsáért neveltek, 2. 1911-ben a szarvasmarhák 85,5 %-a tanyai gazdaságokhoz tartozott, amelyekben - különösen a várostól távol - a tejhaszonra törekvés még nem volt meghatározó. 1884-ben a városi törvényhatósági bizottságban vita bon takozctt ki az alsótanyai közlegelő megnagyobbitásáról. Több virilis gazda "a marhatenyésztés elhanyagolt állapotának fel élesztésére" a baromjárás jelentős megnöveléséért folyamodott. Parázs vita után végül is a belügyminisztérium mondta ki a döntő szót: a szegedi közlegelő egyetlen négyszögöllel sem növelhető, igy a vitatott földeket a város haszonbérbe adts. 1904-ben a gazdászati szakbizottság fontos közgazdasági érdeknek jelölte meg, hogy "a város területén gazdálkodó kisebb birtokosok az előnyösnek ismert istállós állattartásra térjenek át." Meg kell mondani, hogy a város tanácsa elég gé megkésve szorgalmazta a belterjes állattenyésztés térj esz tését. 1900 nyarán a város új állattenyésztési felügyelője Alsótanyán tenyészállat-vizsgálatot tartott. Megállapította,