Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850-1914 között

hogs'- s tanyaiak kevés takarmánynövényt termesztenek és a közlegelő elhanyagolt, majd tapasztalatait igy összegezte: "A szegedi tanyai állattenyésztés gyatra és hitvány." Kemény birálat volt ez, de nem kételkedhetünk igazában, mert hozzáértő szakember fogalmazta meg. Mindezek ismeretében arra következtetek, hogy a szegedi szarvasmarha-tenyésztést nem újabb és újabb legelőterületek feltörése veszélyeztette, hanem a meglévő legelők elhanyagolt állapota, a kielégitő takarmánytermesztés hiánya és emiatt a tanyák nagy részén a jószág téli tartásának elégtelen volta. Ezután a fajtaváltás folyamatát és a városi hatóságoknak az állattenyésztés fejlesztése érdekében tett lépéseit vizsgálom. A marhaállomány fajta szerinti megoszlása 1870-1911 között Magyar fajta Nem magyarifajták Magyarország Szeged Magyarország Szeged 1870. 81,02 % 96,7 % 16,57 % 3,3 % 1895 51,6 % 92,1 % 43,4 % 4,8 % 1911 27,8 % 40,9 % 72,2 % 50,0 % Szegeden tehát a fajtaváltás csak a századfordulón, az országos arányszámokat tekintve jó két évtizedes késéssel kezdődött és 1911-ig sem fejeződött be, hiszen az állománynak még több mint 40 %-a magyar fajta volt, A szakemberek többször megállapították, hogy Szegeden kevés és részben rossz fajtatuiajdonságú tenyészállatot tartottak. 1899-ben a gazdasági egyesület javasolta a városnak, bog;; 60 tenyészbikát szereszen be és kérje az államtól a költségek megelőlegezését. Különös, hogy a gazdasági egyesület és a városvezetés az államtól várta a segítséget, holott a városi bérföldek több százezer forintos évi jövedelméből idejében fordíthatott volna erre a célra is. Végül a város 1906-ban, a gazdasági egyesület .1911-ben vásárolt magyar faj-