Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850-1914 között

súlyozóin, mert'a legtöbb alföldi mezőváros az 1850-60-as években. a legelőelkíilönités alkalmával egyszerre fölosztotta kczlegelőit birtoklásra jogosult lakosai között. Szegedhez hasonlóan csak Debrecen, Kecskemét és néhány hajdú váró határában élte meg a puszta kisebb-nagyobb darabja a 20. sz zacct. A legelőterület megoszlása 1910-ben az alábbi volt : külső legelő /alsó- és fölsővárosi puszta/ 10 946 kat. hold belső legelő 1 750 " magánbirtokban lévő legelő 7 757 " Látható, hogy a szegedi állattenyésztésnek fontos tény zője volt a tanyai parasztgazdaságok saját legelője. Ugyanakkor a város határában 3 210 tanyai házat vettek számba, egy-egy tanyára tehát átlagosan közei 1 kat. hold legelő esett. A köziegelőkön legeltetett valamennyi jószág összeírás először 1864-ből áll rendelkezésünkre. Az előző évi aszály miatt a "lábas jószágok száma tetemesen, illetőleg majd felére csökkent." /Csongrád megyei Levéltár, Szeged várcs tanácsi iratai 186-1. 5392./ A közlegelőre kiváltott, ill, ott legeltetett állatok száma év szarvasmarha rúgott borjú lo és csikó jnh sertés 1864 5 411 ? 488 45 805 838 1867 4 549 ? 1 341 75 444 I 059 137 = ? 093 2 340 1 653 56 570 2 753 1395 1 ; U 1 412 1 114 16 567 1310 = CCjT, 1 100 6^3 7 248 Az 1863-as rendkívüli aszályt leginkább a szarvasmarha' állomány sínylette meg, ami : a közlegelőr •e kihajtott számán is érzék élhető. Egy kortársi följegyzés szerint 1867 ut an gyarapod ott a jószá; ^állomány , majd 1872ben, amikor a város