Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850-1914 között

A nt.fr; határú alföldi városok állatállománya, 1895 szarvasmarha ló juh ' sertés Szeged 14 940 11 073 24 521 50 052 Debrecen 19 973 9 375 30 868 36 909 Szabadka 13 467 10 723 18 216 39 829 Hó dm ez ő vá s ár h ely 14 328 17 246 12 330 41 024 Kecskemét 12 437 7 499 9 195 36 909 A szegedi szarvasmarha- és juhállomány a debreceni mögött a második, a lóállományt csak a vásárhelyi előzte meg, a sertések száma pedig meghaladta mind a négy másik városét. A számosállat

ra átszámitott állományt tekintve a szegedi állattenyésztés nagyságrendje a 19. század végén alig maradt el a hagyományos állattartásáról közismert és hiressé vált debreceni mögött. /1 számosállat = l-l szarvasmarha és ló, 4 sertés vagy 10 juh/ _ A 19« század közepén az alföldi állattartásnak még fontos meghatározója a pusztákon folyó legeltetés. Szegednek 1350-ben 71 872 hold /1 hold = 1200 négyszögöl/. Debrecennek 30 000 held köziegelője volt, városunk külső legelőjének területe azonban meghaladta a debreceniekét: több mint 68 ezer holdra, míg a Hortobágy puszta ugyanakkor 55 ezer holdra terjedt ki. Csakhogy a Hortobágy egy tömbben terült el, a szegedi puszta pedig két részre tagolódott: az alsóvárosi és a felsővárosi pusztára. A legeltetésre alkalmatlan buckákat, éíványokat, zsombékokat és a futóhomok megkötése végett telepitett erdőket leszámitva a 68 615 holdnyi szegedi pusztának kb. 60 %-a. adott a jószágoknak megfelelő legelőt. 1 század második felében ismétlődő legelő-parcellázások után a századfordulón 19 124, az első világháború előtt még mindig 12 696 kat. hold köziegelője volt a városnak, tehát korszakunkon át egyre szűkülő területen, de mindvégig lehetőség volt a jószágok pusztai legeltetésére. Ezt azért hang-