Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850-1914 között

Az állatállomány Szeged területén év szarvasmarha ló juh sertés 1350 13 o06 7 715 58 747 1 1357 13 903 7 738 67 425 26 970 1870 9 008 7 047 92 173 15 649 1880 10 027 10 030 55 634 17 570 1895 14 940 11 073 24 521 50 092 1911 16 113 12 151 26 436 34 691 Sajnos, az egykorú állatszámlálások nem mindig megbízhatók, mert a jószágok egy részét eltagadták, másrészt - mivel "különböző évszakban rögzitették az állatok számát - az adatok egymással nem vethetők össze. Pl. 1895-ben novemberben, 1911ben viszont februárban, a téli disznóvágások után végezték az állatösszeirást, ezért az adatok a sertésállomány összehasonlitására nem alkalmasak. Ezek az összeírások mégis nélkülözhetetlen forrásaink és a települések közötti összevetéshez jó fogódzót adnak. A kimutatásból látható, hogy az 1850-es években történt legelő-parcellázások után a szarvasmarha- és a lóáliomány nem csökkent. A 60-as években mutatkozó visszaesés nagyrészt az 1863• évi aszály okozta jószágelhullás következménye, amit az állatállomány országszerte nehezen hevert ki. A 70-es évektől a szarvasmarha- és a lótenyésztés fejlődött: A szarvasmarhák száma 1911-ben 13,4 %-kal múlta fölül az 1850. évit, a tehénállomány növekedés pedig 52 %-os volt. Egyedül a juhok száma csökkent, ami megfelel az országos helyzetképnek. Vessük össze a szegediek állatállományát a hasonlóan nag;- határú és hasonló gazdálkodású alföldi városok lakosságának jószágállcmányávai. Erre az egységes-szempontok szerint végrehajtott 1895. évi állatösszeírás kinál legkiválóbb támpontot.