Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1985.

RÉGÉSZET - Szekeres László: Középkori téglaégető kemence Zenta-Mákoson

néha kompromisszumok árán lehetett követni, A régészeti kutatás kizárólag a gátépitési munkák területére korlátozódott, amely az alábbi szabvány szerint ment végbe : - a jövendő gát helyén és annak előterében kb 30-35 m szélességben és körülbelül 100-120 cm mélyen ledózerolták a humuszt és a szubhumuszt a lejtős terület aljára; - a gátnak 10 m széles és 150 cm mély ágyat vágtak a lösztalajba; - az előtérből íeidózerolt tiszta löszből kialakították a gát testét, amelyre végül - visszadózerolták a letologatott humuszt és.szubhumuszt. A régészeti mentőmunkát az első fázis befejezése után és s második megkezdése előtt kellett nagyon gyors ütemben elvégezni, ami - mint már emiitettem - elég nagy gondot okozott. Az ellenőrzött 400 m hosszú szakaszon több korszakból hátramaradt régészeti anyag és objektum került napvilágra. Kronológiai sorrendben haladva, a legrégebbi leletek közé néhány neolitikus /Körös csoportba tartozó/ lakógödör tartozik. Ezekből viszonylag szép és jellegzetes, bár nem különösen számos cseréptöredék került elő. A következő megfigyelt időszak leletei a vaskor korábbi szakaszát képviselik. Ebből a korszakból két lakógödör és néhány kisebb hulladékgödör került feltárásra. Kettőben, bizonyára kultikus célból, egy-egy szarvasagancs feküdt. Elenyésző mennyiségben konstatálni lehetett a dák kultúra maradványait is. Az objektumok és leletek zöme /putrilákások és különösen nagy számú gabonaverem/ azonban a késői szarmata periódusba sorozható. Az irodalmi adatok szerint a kérdéses területen korábban kcraavar leleteket találtak /például egy bizánci solidust is/, a mentőásatás azonban ilyen jellegű leletet nem eredményezett. Annál több X-XI. századi, többé-kevésbé szabályos, illetve teljesen szabálytalan gödör került napvilágra, amelyek majd mindegyikében