Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Markos György: Keresztelői szokások Makón

telőnek és keresztelésnek is - csak a keresztmama és a bába vagy az őt helyettesítő rokon vettek részt. Az apa és a keresztapa ezalatt az idő alatt otthon beszélgettek és iszoga-•• tott. A gyermeket mindig a keresztanya vitte a templomba. Nem találkoztam olyan, szokásokkal és hiedelmekkel, amelyek meghatározták volna, hogyan kell a templomig elmenni, ill. az úton valamiből jósoltak volna a gyermek sorsára, jövőjére. Egyetlen református adatközlőtől hallottam, hogy mielőtt a templomba bementek volna a gyerekkel, "kerültek egy nagyot, megkerülték vele a főteret, másik utcán jöttek vissza, azért, hegy nagy darab földje legyen a gyereknek." A református keresztelési szertartás a következőképpen zajlott le. A keresztmamák /általában egyszerre többen voltak/ beültek az első sorba, fogták a babákat és végighallgatták az istentiszteletet. Aztán került sor a keresztelésre. Minden gyerekkel előrevonultak az Úrasztala elé, ahol először a keresztszülőknek fogadalmat kellett tenni. A fogadalomtételt, hogy "igéri, vállalja,a gyerököt istenfélelmébe fogja fölnevelni a szülőkkel együtt" a pap mondta, amire igennel kellett válaszolni, s csak azután következett a szertartás. A pap mindenkitől megkérdezte, hogy mi lesz a gyerek neve, a keresztanya halkan odasúgta, amire a kancsóból a fejére öntötte a vizet és mondta a keresztelés szövegét :"István, keresztellek téged az Atyának, Eiúnak, Szentlélek nevében". Utána a keresztszülők elvonultak, a gyerek fejére rátették a sapkát. Az istentisztelet résztvevői általában megvárták a keresztelőt /állva/ és amig a gyerekkel hátra vonultak, a hivek a keresztelési éneket énekelték. Katolikusoknál a szentmise végestével "odamöntek a körösztkúthon, imátkoztak". A reformátusukéhoz hasonlóan a bába és a keresztanya kitakarta a gyerek fejét, a "pap elővette a ssentölt vizet és körösztöt vetött rá", úgy mondta lati-